Petőfi Sándor az 1848/49-es forradalom és szabadságharc költője maga írta meg naplójában annak a bizonyos híres, történelmi napnak az eseményeit. 

Tízezres tömeg vonult tehát a Pilvaxtól az Egyetemhez, ahol az emberek lelkesen fogadták a 12 pontot és Petőfi két nappal korábban írt versét, a Nemzeti Dalt, a forradalom eszméje kétségkívül magas lángra kapott. Petőfi így emlékezett:

A folytatásban a költő beszámolt 1848 március 15 további eseményeiről és zárásáról is: 

Petőfi Sándor a szabadságharc utolsó csatáinak egyikében esett el Erdélyben, Segesvár mellett, ahol oroszok ölték meg a csata végén.

Megkezdte az egyik TV csatorna a várva várt Hunyadi című 10 részes osztrák-magyar sorozat vetítését és a premier hétvégén rekordot is döntött a nézettsége: közel 1 millió embert ültetett a képernyők elé. Az alapot Bán Mór regénysorozata adja mégpedig 4 rendező közreműködésével. (Az első két részt Robert Dornhelm készítette.) Az első benyomás kedvező a sorozatról (az első 3 rész után) bár talán zavaróan sokat foglalkozik a script Hunyadi János nőügyeivel és ágyjeleneteivel, melyekkel valószínűleg a nézőszám-növelés lehet a készítők célja és a fiatalabbak megnyerése. Ugyanakkor kapunk történelmi helyszíneket, várakat, lovagi fegyverben harcoló magyar vitézeket, csatákat és legfőképp nagy történelmi figurákat mint maga Hunyadi, Szilágyi János, Vitéz János, Ujlaki Miklós, Cillei Ulrik, Brankovics György. 

A kép forrása: mandiner.hu

A főhőst, Hunyadi Jánost a szerepre sokat készülő és edző Kádár L Gellért alakítja, míg feleségét, Szilágyi Erzsébetet Rujder Vivien. A nagy törökverő első szerelmét, Brankovics Marát a gyönyörű Törőcsik Franciska alakítja. Itt máris megállnék egy pillanatra, hiszen ez a kapcsolat fikció, mivel Galambóc várának ostromakor, azaz 1428-ban Brankovics Mara, a szerb despota lánya csak 8 esztendős, míg Hunyadi 21 éves, így már csak életkorukból adódóan sem lehettek szerelmesek egymásba (legalábbis erősen remélem). Ugyanakkor Brankovics Mara későbbi sorsa már helyesen van bemutatva: valóban II. Murad szultán háremébe kerül, ahol feleséggé lép elő és komoly befolyása lesz a szultánra. 

Hunyadi életútja

Hunyadi életútjának első szakaszáról aránylag keveset tudnak a történészek: annyi bizonyos, hogy apja Vajk még Havasalföldön született (kun vagy besenyő bojár-családba) majd áttelepült a Magyar Királyságba, ahol Zsigmond király katonája lett. Szolgálataiért és vitézségéért kapta meg 1409-ben Vajdahunyadvárt, amikor a kis Hunyadi János épp 2 esztendős volt. János neveltetése katonai mederben folyt és a kor legnagyobb délvidéki főuraitől tanulhatott, így Ozorai Pipótól, Csupor Demetertől és Lazarevics István szerb fejedelemtől. Az bizonyos, hogy különleges testi adottságaihoz remek hadvezéri, stratégiai és taktikai ismereteket szerzett, elmélyedve a főbb fegyvernemek elsajátításában, így a vívásban (többféle karddal, szablyával), az íjászatban, a lovasrohamok vezetésében és az ostromokban. Az ágyúk az évszázad középső harmadában jelennek majd meg a magyar vitézek eszköztárában, így ezekről Hunyadi csak később szerezhetett ismereteket.

Hunyadi életének első szakaszában mindenesetre egyszerű katona, a hadtudományok megtanulója és nem tekinthető főnemesnek, amit a sorozat többször ki is emel (helyesen). Végig-katonáskodja Zsigmond seregében a 20-as éveit, miközben meg is nősül. A nagy hatalmú Szilágy Mihály testvérét Szilágyi Erzsébetet veszi el, aki két fiúval ajándékozza meg: Lászlóval 1431-ben és Mátyással 1443-ban. Fordulópontot életében majd azok az évek hoznak, amikor hazatér Itáliából, Visconti herceg milánói udvarából. Ekkor már 26 éves és 1433-at írunk. Zsigmond elnyeri a császári címet és nagyon nagy részben Hunyadira támaszkodva szorítja vissza majd győzi le Csehországban a huszitákat (Husz János követőei) akik az egyház hatalmát és a Német-Római Birodalmat egyaránt fenyegették. 

Hunyadi a várnai csatában. Marastoni József műve. Forrás: wikipedia.org

Zsigmond azonban 1437-ben meghal és két esztendőre veje, Habsburg Albert foglalja el a magyar trónt, aki hadászati kérdésekben már egyértelműen Hunyadira támaszkodik. Ez lesz az a pillanat, amikor a karrierje végre beindul és a katona-hadvezér sorból a főnemesek-zászlósurak vagyis országnagyok sorába emelkedik. 1439-ben 32 évesen kinevezik szörényi bánnak. Az új pozíció együtt járt azzal is, hogy a délvidéki királyi várak felett ő parancsol innentől. Két évvel később már erdélyi vajda, temesi ispán és sok ezer holdnyi birtok tulajdonosa. Hunyadi országos tekintélyt azonban csak az 1440-ben hatalomra kerülő, 16 esztendős Wladislaw oldalán szerez, akit I. Ulászló néven koronáznak magyar királlyá Székesfehérváron. Híres törökverő címét is csak ezt követően vívja ki: 1441 és 1443 között sorra aratja győzelmeit a török felett Rácországban (Szerbia), Erdélyben majd elhatározza, hogy támadó hadjáratokba kezd.

Ez az ami igazán különlegessé tette Hunyadit: az első hadvezér volt a magyar történelemben, aki sikeres és nagyszabású támadó (és nem védekező) hadjáratokat vezetett messze a Török Birodalom belsejébe. A hosszú hadjáratban 1443-ban Szófiáig hatolt, a következő évben 1444-ben pedig a Fekete tenger partjáig jutott. Itt azonban a várnai csatában az ifjú király meggondolatlansága miatt vereséget szenvedett és elvesztette uralkodóját is. (I. Ulászló holtan maradt a csatatéren). Még csak mindezek után következett a hazatérő Hunyadi kormányzósági korszaka, amikor a csúcsra jutott 1446 és 1453 között. Bár a második rigómezei csatában veszített (1448-ban) és Brankovics György árulása miatt a török győzelme megalázóvá vált (és hazavergődni is csak keservesen tudott) három évvel később 1456 nyarán óriási győzelemmel mentette fel Nándorfehérvárt. Hunyadi János történelmi diadala Nándorfehérvár (ma Belgrád) megőrzése és az ország megvédése volt, mely után azonban távozott az élők sorából alig 49 évesen a csata után 3 héttel pestis miatt.

Anton Bogner: Nándorfehérvár ostroma. Forrás: dailynewshungary.com

Összegzés a filmsorozatról (az első 3 rész alapján)

Kellenek a látványos és minőségi módon elkészített magyar történelmi filmek és filmsorozatok, hogy az új generációk is alaposabban megismerjék múltunk sikeres nagy fordulópontjait és hőseit. Különösen napjainkban lényeges ez, amikor annyi a baj, a válság és a háború körülöttünk. Szükségünk van a magyar dicsőség emlékezetére és a kesergés helyett sikereink felemlegetésére. A Hunyadi János életét feldolgozó sorozat EZT a célt is szolgálni tudja.

Ugyanakkor érezhetően a rendezők - Robert Dornhelm, Nagypál Orsi, Ruttkay Zsófia és Veres Attila - többet akartak a múlt felidézésénél: egy szenvedélyekkel teli, romantizált és fiataloknak is szóló látvány-filmet akartak készíteni, akciófilmes felütésekkel. Aki azonban sokat markol keveset fog, ahogy a mondás tartja. Nehéz minden korosztályt megszólítani és egyszerre adni veretes történelmi élményeket az idősebbeknek és szenvedélyes szex-jeleneteket a fiataloknak. A két csoport elégedetlen lesz a másknak szóló jelenetekkel, ahogyan ez a visszajelzésekből már látszódik is. Az, hogy Hunyadiból a nők bálványát faragjuk, akinek legtöbb gondolata a szex körül forog nem biztos, hogy valósághű megjelenítése a hadjáratoknak és folytonos harcnak élő nagy magyar hadvezér alakjának. Hunyadi Jánosnak voltak hibái, mint pédául a túlzott birtok-halmozás (és nem a kicsapongás) és lehetséges, hogy ennek megjelenítése történethűbbé tette volna a sorozatot.  

Ugyanakkor kapunk remek felvételeket történelmi várainkról (több látószögből), a korabeli hadfelszerelésről, Hunyadi híres aranyozott páncéljáról és nevezetes csatáinkról, melyek várhatóan a későbbi részekben bemutatásra kerülnek majd (várnai csata, Nándorfehérvár ostroma ..stb). Kádár L Gellért markáns figura, magas erős, amilyen Hunyadi János is lehetett. A szakáll-kérdés vitatható, mert valóban szinte minden ábrázoláson csak bajusszal látható a nagy törökverő. De pozitívum, hogy a sorozat bemutatja a korszak nagy alakjait: Brankovics Györgyöt (Rade Serbedzija), Újlaki Miklóst (Medveczky Balázs), Cillei Ulrikot (Fekete Ernő), Szilágyi Mihályt (Mátray László), Vitéz Jánost (Csémi Balázs) és Kapisztrán Jánost (Thomas Trabacchi). 

Kicsit túl sokat foglalkozik a sorozat a szultán háremének belső világával, az ott folyó intrikákkal, a feleségek és ágyasok belső harcaival és a szex-jelenetekkel. Mindezek történelmi szempontból természetesen lényegtelenek, bár ahogyan már említettem a feleségek olykor befolyással tudtak lenni a szultánokra és Brankovics Mara is ilyen volt. A II. Muradot alakító Murathan Muslu mindenesetre jó választás a szerepre: karizmatikus, erős kisugárzású és tekintélyt parancsoló jelenség, ahogyan minden bizonnyal Murad szultán is az lehetett (uralkodása idején 1421 és 1444 között).

Kidekázhatnánk történész szemmel a hibákat, melyek között találhatunk nagyobbak és kisebbeket is, mint az a beszédstílus és viselkedés, mely egyáltalán nem stimmel az egyes főurak egymás-közti de főleg az uralkodók felé mutatott magatartásában vagy a csata-jelenetekben, bizonyos ruhákban, fegyverekben, de összességében érdemes vizsgálni a sorozatot és az összkép egyelőre nem rossz. A sok felesleges ágyjelenetet meg meztelenkedést leszámítva az első három rész visszaadja a vérzivataros XV. század hangulatát mely leginkább a török elleni harcról szólt. Ennek pedig legnagyobb magyar hőse az egyik legjelentősebb történelmi alakunk: Hunyadi János volt.

Harmat Árpád

Ajánlott posztok: A várnai csata, Legsikeresebb hadjárataink, 1956 három megindító részlete, A Habsburgok története / III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /
 

A várnai csatára 1444. november 10-én került sor a törökök által megszállt Balkánon, egészen pontosan a bulgáriai tengerparton. A magyar sereg megtámadta az Oszmán Birodalmat I. Ulászló király és Hunyadi János vezetésével mélyen behatolva a török területekre egészen a Fekete tengerig menetelve. A cél az oszmánok balkáni uralmának felszámolása volt és visszaszorításuk Ázsiába, hogy ne tudják fenyegetni a magyar végeket. A döntő összecsapás Várna mellett bontakozott ki, melyben az alig 20 esztendő magyar uralkodó Jagelló Ulászló az életét vesztette.

A harcoló felek: az egyik oldalon az Oszmán Birodalom serege állt, II. Murád szultán és Kandarli Halil nagyvezír vezetésével, míg velük szemben I. Ulászló magyar-lengyel király és Hunyadi János vezette keresztény szövetséges hadsereg sorakozott fel. A törökök körülbelül 50 ezren voltak, míg a magyarok fele annyian, nagyjából 25 ezren lehettek. A keresztény haderőn belül a magyar-lengyel lovasság 15 ezer főt, a havasalföldi segédhad 4 ezer katonát, míg a többi segítség (németek, csehek, szerbek, horvátok) néhány ezer főt tettek ki.

A várnai csata a Thuróczy-krónikában. Forrás: commons.wikimedia.org

A csata előzményei

Magyarország az 1440-es évek elején Nándorfehérvárnál, majd – Hunyadi János vajdának köszönhetően – Erdélyben is sikerrel állította meg az Oszmán Birodalom támadásait, a győzelmek nyomán pedig a „törökverő” hadvezér elég önbizalmat gyűjtött ahhoz, hogy kísérletet tegyen a balkáni népek felszabadítására. A Szegeden és Váradon folytatott tárgyalások során ugyan az oszmánok békét kértek a magyaroktól, ám a pápa legátusa, Giuliano Cesarini bíboros folyamatosan egy újabb hadjárat megindítása érdekében „lobbizott” Ulászlónál, amelyhez – a pápai segítség mellett – többek között Jó Fülöp burgundiai herceg (ur. 1419-1467), Genova, illetve Velence támogatását is megígérte.

Cesarini bíboros végül sikerrel járt, ugyanis a magyar uralkodó a legátus nyomására Szegeden megesküdött, hogy a törökkel kötött egyezséget semmisnek fogja tekinteni, majd Váradon színleg megállapodott Murád követeivel. Valójában azonban megkezdődött egy nagy hadjárat szervezése mely egészen a Fekete tengerig vezetett. A keresztény sereg 1444 szeptember 20-án Orsova közelében lépte át a magyar-török határt, hogy meginduljon Nikápoly felé, ahol csatlakozásra várták a havasalföldi segéderőket. Innentől már a 25 ezres teljes keresztény had vonult tovább a tengerpart irányába.

A terv egyszerű volt: a keresztesek a meglepetés erejét kihasználva akarták felszabadítani a Balkánt, eközben pedig az itáliai köztársaságok hajói – blokádjukkal – megakadályozták volna II. Murád csapásmérő fő-seregének átkelését Európába. A terv azonban nem „működött” ugyanis Genova elárulta a szövetségeseket, és borsos áron – katonánként egy aranyért – átszállította Murád seregeit a tengerszoroson. A velenceiek önmagukban képtelenek voltak fenntartani a blokádot, így aztán a Várnához érkező kereszteseket ugyancsak kellemetlen meglepetések érték, például a teljes török had, 50 ezer harcossal.

I. Ulászló és Hunyadi János a keresztény haderő vezetői azonban még így is vállalták az összecsapást és a megütközést a szultáni haddal. 

Az ifjú I. Ulászló Jan Matejko képén. Forrás: wikipedia.org

A várnai csata a hatalmas török túlerő dacára Hunyadinak hála egyenló felek küzdelmeként indult és magában hordozta annak esélyét is, hogy I. Ulászló sereg akár győzhet is. A magyar sereget ugyan a magyar király vezette, de az össecsapás végkimenetele a magyar hadvezéreken múlt: Thallóczy Ferenc szörényi bánon, Szilágyi Mihály várkapitányon (és délvidéki főúron), Hunyadi János temesi ispánon (főhadvezéren), Rozgonyi Simon egri püspökön illetve egy itáliai főpapon Giuliano Cesarini bíboroson.

A csata lefolyása

A csata kezdetén a törökök rohamot indítottak a jobbszárnyon. A harcba lendülő egységek könnyű fegyverzetű aszabokból és akindzsikből álltak, akiknek célja nem az áttörés, hanem a Cesarini vezette hadtestek elcsalogatása és megsemmisítése volt; a csel be is vált, ugyanis a főpapok és Thallóczy bán gyanútlanul a könnyen megfutamodó törökök nyomába eredtek, az ellenség pedig egyenesen a szpáhik halálos ölelésébe vezette a keresztényeket. A jobbszárny rövid idő múltán összeomlott, menekülés közben pedig számos főpap – köztük Cesarini – és előkelőség életét vesztette. A katasztrófát végül Hunyadi János beavatkozása előzte meg, aki rohamával tönkreverte az ellentámadásba lendülő szpáhikat. Alighogy a törökverő hős győzelmet aratott a jobbszárnyon, hirtelen a másik oldalon is feladata akadt, ugyanis Szilágyi Mihály szintén válságos helyzetbe a ruméliai szpáhikkal szemben. Hunyadi gyors beavatkozása ezen a szárnyon is gyors sikert hozott, és úgy tűnt, hogy a keresztes sereg a létszámbeli hátránya dacára egyenrangú ellenfele a törököknek.

A térkép forrása: csamborgo.hu

A fordulatot az ifjú király meggondolatlan lépése hozta el, megpecsételve a csata sorsát: a szárnyakon dúló küzdelmet látva az addig tétlenségre szorított fiatal – mindössze 20 esztendős – és becsvágyó Ulászló király váratlanul rohamot vezényelt a derékhadnak, és alig 500 katonájával öngyilkos támadást intézett a janicsárok kőkemény fala ellen. A meggondolatlan és könnyelmű hadmozdulat során Ulászló hamarosan életét vesztette, a janicsárok közelharcban ölték meg, lándzsára tűzött fejének látványától pedig az addig bátran küzdő keresztény harcosok lelkesedése egy pillanat alatt elillant.

„A derék király szerencsétlen végzetét több jel jövendölte. Először is, amikor fegyverzetét magára öltötte, a szolga kezéből kiesett a sisakja; paripája szokatlanul hánykolódott; a hadrend felállítása után derült és csendes időben hatalmas szélvihar kerekedett, megtépdeste a királyi zászlót, és lerántotta a nyélről, aztán mindjárt el is állt; nem sokkal a békét felbontó gyűlés feloszlása után heves földrengés és váratlan árvíz jött.” (Bonfini, 1995. 3.6.275. 642. o.)

A király halála után a sorok megbomlottak, ezért Hunyadi – észlelve a teljes megsemmisülés veszélyét – azonnal elrendelte a visszavonulást. A várnai ütközet így számos előkelőség és sok ezer bátor magyar harcos véráldozata ellenére vereséggel végződött. Halottak száma: a török veszteségeket 20 ezer körülire, a magyarokét 11-12 ezerre becsülik, a győztes fél azonban így is az Oszmán Birodalom lett.

A csata jelentősége

A várnai vereséggel azonban hazánk és Európa egy komoly lehetőséget szalasztott el, hiszen Hunyadiék erőfeszítéseinek ellenére II. Murád birodalma megtartotta balkáni pozícióit, sőt – a második rigómezei csatában és Konstantinápoly falai aratott győzelmeikkel –, az oszmánok később meg is szilárdították helyzetüket a kontinensen. Ez az ütközet volt az utolsó esély arra, hogy Magyarország ne határainál kerüljön szembe a törökök áradatával, a vereséget pedig külön súlyosbította a vakmerő uralkodó halála, és a lehetséges örökös – a négy esztendős V. László (ur. 1453-1457) – fiatal kora; szerencsére a várnai török vérveszteség és Hunyadi kormányzósága ez alkalommal még megmentette az országot a komoly veszélytől. 

Felhasznált irodalom:

• Tarján M Tamás: A várnai csata rubicon.hu 
• Engel Pál - Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526 Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 

Ajánlott posztok: Legsikeresebb hadjárataink, 1956 három megindító részlete, A Habsburgok története / III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /
 

Nem először fordul elő a történelemben, hogy egy nyugati vezető alkut köt egy diktátorral és az idegen rezsim agresszióját legitimálva segíti annak terjeszkedő és elnyomó politikáját, mely más népek, országok leigázását eredményezi. Megtörtént mindez már 1938 szeptember 15-én is, amikor a brit miniszterelnök Neville Chamberlain személyesen találkozott Adolf Hitler német kancellárral a Führer berchetsgadeni otthonában. Itt született meg a szégyenteljes Chamberlain - Hitler paktum, melynek későbbi eredménye Csehszlovákia felosztása lett és így az ország eltüntetése a térképekről. Közvetlen okként Hitler azt az indokot nevezte meg, hogy a Csehszlovákiában élő németek az úgynevezett szudéta-németség cseh elnyomástól szenved a prágai vezetés alatt így azonnali védelemre szorul, mely a Német Birodalomhoz való mielőbbi csatlakozást jelenti (azaz Csehszlovákia elcsatolását Németországhoz) De nézzük előbb az előzményeket.

Berchtesgaden 1938 szeptember 15. Chamberlain - Hitler találkozó. Forrás: bureaucracybuster.com

A nyugati hatalmak a két világháború között komoly diplomáciai, külpolitikai és gazdasági küzdelmet folytattak a folyamatosan erősödő Németországgal szemben. Kezdetben ugyan a Weimari Köztársaság (ahogyan a német államot nevezték II. Vilmos elűzése és Hitler hatalomra kerülése között) súlyos gazdasági gondokkal küszködött, később a nagy világválságtól kezdődően erősödni látszott (részben az amerikai tőkeinjekcióknak köszönhetően [mint a Young terv]). A német gazdaság mindenesetre a 30-as évekre talpra állt és Hitler 1932-es választási győzelmétől, majd 1933-as hatalomra kerülésétől kezdődően folyamatos erősödésbe kezdett. Közben a Führer sorra szegte meg a versaillesi béke pontjait (mint a demilitarizált zóna megszállása és a haderő-fejlesztés). A békében engedélyezett 100 ezres hadsereg helyett 1938/39-re egy 7 milliós hatalmas haderőt hozott létre. Amellett agresszív és terjeszkedő politikába kezdett: visszerezte a Saar-vidéket, bevonult a Rajna-övezetbe, csatlakozásra bírta és bekebelezte Ausztriát és szemet vetett Csehszlovákiára is.

A nyugati demokráciák eltérően reagáltak Hitler agressziójára: az USA izolacionosta külpolitikát folytatott vagyis elzárkózott Európa gondjaitól azt üzenve, hogy Hitler az európaiak gondja. Franciaország súlyos gazdasági gondokkal kűzdött és minden magmaradt pénzét az 1927 - 1932 között megépülő Maginot-erődvolba ölte (szent bizalommal abban, hogy ez majd megvédi a németek agressziójától), egyedül Angliára lehetett számítani, hogy megálljt parancsol a németeknek. 

Neville Chamberlain aki asszisztált Csehszlovákia felszámolásában Hitlernek. Forrás: encyclopedia.ushmm.org

Ám Anglia élére 1937 május 28-án a megalkuvó Neville Chamberlain került a konzervatív párt soraiból, aki rögtön békepárti szólamokba kezdett, mondván: ő az európai béke letéteményese, az appeasement egyetlen igazi képviselője. Valójában azonban éppen hogy segítette Hitler terjeszkedését oppurtunista diplomáciai menővereivel. Összesen három alkalommal találkozott Hitlerrel, de már a legelső alkalommal beadta derekát a Führernek. Ez volt a nevezetes berchtesgadeni találkozó, a Chamberlain - Hitéler paktum megszületésének színtere. A bizalmas légkörben Hitler Bajor Alpokban kialakított központjában (egyszersmint otthonában) lefolytatott megbeszélésen Chamberlain megalkuvó tárgyalópartnernek mutatkozott. A brit miniszterelnöknek ugyanis ekkkor vált meggyőződésévé, hogy csak úgy kerülhető el a világháború és Hitler hadseregének Európára támadása, ha mindenben enged a Führernek.

Alig egy héttel később, 1938 szeptember 22-én Bad Godesbergben is találkoztak, ám ezúttal Hitler még agresszívabb követelésekkel állt elő, közvetlen háborúval fenyegetőzött és kilátásba helyezte Csehszlovákia német megszállását is. 1938 szeptember 24-én adta ki a Godesberg-memorandumot, mely valójában egy ultimátum volt a csehek számára a megnevezett területek azonnali átadására (legkésőbb 1938 október 1-ig). Erre azonnali cseh választ vár, mely elutasító volt. 

Ilyen előzmények után került sor az úgynevezett müncheni egyezményre (1938 szeptember 29-30-án), mely döntött Csehszlovákia sorsáról. A résztvevő négy hatalom közül kettő eleve fasiszta ország volt: Németország (Adolf Hitler) és Olaszország (Benito Mussolini illetve Galeazzo Ciano képviseletében), a másik két résztvevő nagyhatalmat pedig oppurtunista vezetők képviselték, mégpedig a francia Édouard Daladier és a brit Neville Chamberlain személyében. Valójában minden a Chamberlain - Hitler egyezséget követte, hiszen a franciák azt csinálták amit Chamberlain kért, az olaszok pedig azt amit Hitler. 

Csehszlovákiát menthetetlenül feldarabolták, legértékesebb területei Cseh-morva protektorátus néven közvtelenül kerültek a Német Birodalomhoz, maradék részein pedig egy német-barát bábálam jött létre (Szlovákia) melyből később a bécsi döntés értelmében Magyarország is kapott területeket. 

A Hitlerrel harcba szálló Churchill és a vele alkut kötő Chamberlain. Forrás: newstatesman.com

Később bebizonyosodott, hogy Chamberlain megalkuvó politikája és Hitlert támogató taktikája nem vált be, hiszen a Führer Csehszlovákia bekebelezése után már Lengyelországot akarta, majd Dániát, Norvégiát, Belgiumot, Hollandiát, Franciaországot is. A felsorolt országokat sorra rohanta le hadseregével. Közben 1940 május 10-én az angolok leváltották a Hitlert segítő Chamberlaint, helyébe pedig a Führert legyőzni akaró Winston Churchill került. A megalkuvást a harc követte tehát, ami viszont sajnos egy világháborúban öltött testet.

A terjeszkedő, agresszor-diktatúrák támogatása napjainkban is újra erőre kap a nemzetközi diplomáciában. Jelenleg a Donald Trump vezette Amerika asszisztál Valgyimir Putyin expanziós terveihez, hozzájárulva ahhoz hogy felosszon saját kénye-kedve szerint egy másik független országot. Reméljük a következmény nem az lesz, mint 1938/39-ben volt.

Két világhódító diktátort segítő vezető: Chamberlain és Trump. Forrás: wyborcza.pl

A mindenesetre történelem bebizonyította, hogy az agresszorokkal szemben csakis a demokráciák összefogása lehet hatásos védekezés. Ha ez az összefogás nem történik, meg akkor a terjeszkedő diktatúrák előbb-utóbb minden ország határainál megjelenhetnek, amikor már késő segítségért könyörögni.

Ajánlott posztok: Legsikeresebb hadjárataink, 1956 három megindító részlete, A Habsburgok története / III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /
 

A második világháború köszöbén 1938-ban a nagyhatalmak beleegyezésével és asszisztálásával feldaraboltak egy független országot Csehszlovákiát. Az esemény, mely müncheni egyezmény (vagy Müncheni Konferencia) néven vonult be a történelembe sajátos aktualitást kap napjainkban, amikor épp egy másik ország feldarabolására készül a világ. Nézzük, hogyan is zajlott ez akkoriban 1938-ban Csehszlovákia esetében.

A második világháború küszöbén, 1938-ban a világ két jól elkülöníthető táborra szakadt szét: az egyik oldalon a fasiszta államok álltak az Adolf Hitler által megteremtett szövetségi rendszerben Németország, Olaszország és Japán összefogásában (több csatlakozásra váróval, mint például Románia és Magyarország), a másikon pedig a nyugati hatalmak Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok álltak (egyéb nyugati államok támogatásával mint például Kanada, Hollandia és Belgium). Fontos tényező volt még a sztálini Szovjetunió, mely ekkoriban még átmeneti egyezségre törekedett Hitlerre (melyet 1939-ben létre is hoz majd).

Müncheni Konferencia 1938 szeptember 29. Mussolini, Hitler, Daladier, Chamberlain. A kép forrása: britannica.com

A két említett tömb között a 30-as években többször volt összeütközés, például a spanyol polgárháború során 1936-1939 között (amikor Hitler a madridi kormány ellen támadó Francisco Francot támogatta míg a nyugati hatalmak a másik oldalt). A konfliktus alatt 1938-ban elkezdődött egy másik válság is a Müncheni Konferencia összehívásakor. A konferenciát Adolf Hitler kezdeményezte, hogy törvényesítse azon szándékát, hogy megszállja és feldarabolja a szomszédos Csehszlovákiát. Hivatkozási alapja az úgynevezett szudéta németek sorsa volt (3 milliós németség a cseh területeken), akiket állítása szerint súlyos sérelmek értek Csehszlovákiában így a németség oltalmára szorultak.

A konferencia előtt Hitler két alkalommal is tárgyalt Csehszovákia ügyében a nyugati hatalmakat vezető Neville Chamberlain brit miniszterelnökkel, aki mindkét alkalommal Németországban kereste fel a führert. Először 1938 szeptember 15-én tartottak megbeszélést Hitler Bertesgadeni otthonában, másodszor pedig 1938 szeptember 22-én Bad Godesbergben []. Végül következett a müncheni találkozó

A münchenbeni tanácskozásra, ahol Csehszlovákia sorsáról és jövőjéről hoztak végső döntést meg sem hívták a csehek képviselőit, gyakorlatilag a fejük felett döntöttek róluk. A résztvevő négy hatalom közül pedig kettő eleve fasiszta ország volt: Németország (Adolf Hitler) és Olaszország (Benito Mussolini illetve Galeazzo Ciano képviseletében). A másik két résztvevő nagyhatalmat oppurtunista vezetők képviselték, mégpedig a francia Édouard Daladier és a brit Neville Chamberlain személyében. Az eseményen résztvettek a fontosabb náci vezetők is, mint Hermann Göring (a Reichstag feje és Hitler kijelölt politikai utódja) illetve Martin Bormann náci pártminiszter.

Neville Chamberlain aki asszisztált Csehszlovákia felszámolásában Hitlernek. Forrás: encyclopedia.ushmm.org

Chamberlain már a konferencia előtt, 1939 szeptermebr 24-én találkozott Hitlerre Berchtesgadenben ahol megismerhette Hitler álláspontját Csehszlovákia ügyében. Itt alakult ki azon véleménye, hogy ha Csehszlovákia feldarabolásának kérdéseben nem tesz eleget Hitler követelésének, akkor azzal a világháború azonnali kirobbanását kockáztatja. Chamberlain úgy érezte tehát, hogy személyes történelmi feladata (sőt küldetése) megakadályozni a világháborút mégpedig azzal, hogy hozzájárul hazája nevében Csehszlovákia német bekebelezéséhez. A dokumentum aláírása után (mellyel Csehszlovákia gyakorlatilag eltűnt a térképekről) még büszke is volt tettére, mert szentül hitte, hogy ezzel megekadályozta a háborút.

Ám nem így történt: Hitler terjeszkedését semmi nem állíthatta meg, Csehszlovákia bekebelezése után folytatta agresszióját a szomszédos országok ellen. Kiderült, hogy Csehszlovákia megszerzése csak egy láncszem volt telhetetlen hódítási vágyainak sorában, mely igazából Ausztriával kezdődött, melyet 1938 március 13-én bírt csatlakozásra. Ezt követte Csehszlovákia megszerzése majd az új célpont Lengyelország megtámadása. Ennek lerohanása majdnem pont egy évvel a Müncheni Konferencia után lett a második világháború kirobbanásának napja (1939 szeptember 1). Így tehát bebizonyosodott, hogy Chamberlain megalkuvó politikája nem vált be, hiszen Hitler nem elégedett meg Csehszlovákiával, Lengyelországot is akarta utána pedig egész Európát. 

A konferencia Hitler kedvenc városában Münchenben kezdődött 1938 szeptember 29-én, mégpedig a náci párt egyik adminisztratív épületében a Katharina von Bora strasse 10 szám alatt. Az épület ma is áll a Koenigsplatzon, a neve: Führerbau (Koenigsplatz, Arcisstrasse 12., Maxvorstadt) és jelenleg a zeneművészti egyetem használja. 

A kép forrása: www.rferl.org

A végső döntés Csehszlovákiát négy részre bontotta: Csehország (Bohemia és Moravia) a szudéta németséggel együtt a Német Birodalom része lett mint "Cseh-Morva Protektorátus". Ide már 1938 október 1-én megkezdte bevonulását a német hadsereg és október 10-ig teljes egészében be is fejeződött a megszállása.

A kép forrása: LINK

A megszállt terület első birodalmi protektora pontosabban birodalmi kormányzója Konstantin von Neurath lett. A későbbiekben Reinhard Heydrich (1942), Kurt Daulege (1942-43) és Wilhelm Frick (1943-45) igazgatták. Közülük Heydrich járt legrosszabbul, mert ellene 1942 május 27-én Angliában kiképzett cseh ellenállók hajtottak végre merényletet (1942 június 4-én halt bele sérüléseibe).

A második rész egy német bábállam lett Szlovákia néven, Jozef Tiso hitlerista politikus és (katolikus pap) vezetésével. A megszülető Szlovák Köztársaság csak névleges szuverenitással bírt, valójában Berlinből irányították. A feldarabolt Csehszlovákia további részeről alig több mint egy hónappal később az első bécsi döntés néven ismertté vált verdict hozott határozatot 1938 november 2-án Robbentrop és Ciano elnökletével. Ez alapján Magyarország 11 927 km2-t kapott Csehszlovákiából a hajdani magyar Felvidék egy részét. Kárpátaljáról későbbi döntést helyeztek kilátásba. (De ez is Magyarországhoz került 1939 március 15-én.) Egy kicsiny részt kapott Lengyolország is, melyet októberben csatoltak el (a lenti térképen kékkel jelölve).

A felosztással Csehszlovákia teljesen eltűnt a térképekről, mégpedig megalkuvó európai politikusok hibája miatt, akik engedték és legitimálták Adolf Hitler jogtalan terjeszkedéseit. Egy esztendővel később, Lengyelország német lerohanásakor sem léptek közbe, csupán hadat üzentek Hitlernek, aki így megkezde Európa országainak meghódítását Lengyelország után Dániát, Norvégiát, majd Hollandiát, Belgiumot és Franciaországot támadta meg. Később következett a Balkán, majd Afrikában Egyiptom végül a Szovjetunió. 

A világháború tehát feltartóztathatatlanul megkezdődött 1939/40-ben, de igazából Münchenben vette kezdetét, amikor egy telhetetlen és agresszív diktátor vérszemet kapott hódítási vágyaihoz. A demoráciáknak és a világ országainak nagy a felelőssége abban, hogy az újabb és újabb feltörekvő diktátorok ne fenyegethessék szomszédaikat (és a világot) terjeszkedő agressziójukkal.

Ajánlott posztok: Legsikeresebb hadjárataink, 1956 három megindító részlete, A Habsburgok története / III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

A történelem nagy alakjai között sok olyan akadt, aki nem jött ki jól saját gyermekével és vagy egyszerűen csak más politikai elképzeléseik voltak vagy egyenesen szembe is szálltak egymással (harcot kezdve). Ezek közül a történelmi esetek közül választottam ki ezúttal hármat: IV. Bélát, Ferenc Józsefet és Horthy Miklóst. Mindhárman konfliktusba kerültek saját fiaikkal. A téma aktuális és nem csupán azért mert saját példámat juttatja eszembe, hiszen bár imádom lányomat, szembesülnöm kellett azzal, hogy szó szerint semmit az égvilágon nem örökölt tőlem (tulajdonságaim, jellemzőim és adottságaim közül)  és mindent jellemvonása az édesanyjától van, aki pontosan ellentétem [ezért is váltunk el sok éve és ezért sem tudjuk egymást elviselni ma sem pár percnél tovább]). De visszatérve a történelemhez: azért is aktuális a téma mert napjainkban is gyakori ez a probléma (a politikában és a jelentős személyiségeknél).

De nézzük is a három konkrét esetet a kép alatt, melyen V. György angol király és fia a későbbi VIII. Edward látható. Az 1936-ban elhunyt angol uralkodónak kifejezetten rossz volt a kapcsolata legidősebb fiával, mert Edward férjes asszonyokkal folytatott viszonyt. 

IV. Béla viszálya fiával

IV. Béla és a bizánci Laszkarisz Mária hercegnő 1220-ban házasodtak össze (amikor még mindketten szinte gyermekek voltak, alig 14 esztendősek). Közös gyermekeik közül István 1239-ben jött a világra és legidősebb fiú utódként azonnal ő lett a trónörökös. Később, alig 7 esztendősen, 1246-ban meg is koronázták és innentől társuralkodó lett apja oldalán (iunor rex). Viszonyuk azonban az uralkodás kérdéseiben mutatkozó ellentéteik miatt nagyon hamar megromlott. Már 1262-ben belháború dúlt IV. Béla és István között. A tatárjárás utáni újjáépítésben jeleskedő IV. Béla és fia a későbbi V. István felosztották egymás között az országot, mégpedig a Duna mentén és egészen IV. Béla 1270-ben bekövetkezett haláláig (1270 május 3) két királyság létezett, melyet külön kormányoztak. A nemesség egy része a király támogatta egy része viszont az ifjú István. IV. Béla halála után ez az állapot megszűnt és V. István egységesen uralkodott a Magyar Királyság felett korai haláláig.

Ferenc József viszálya Rudolf herceggel

Rudolf főherceg. Forrás: LINK

Ferenc József számára nagy jelentőséggel bírt a császári cím tovább-örökítése egyetlen fia, Rudolf számára. A herceg 1858-ben jött a világra és kerek 30 évvel később, öngyilkosságot elkövetve távozott az élők sorából. Egészen fiatal korától viták sora övezte viszonyát apjával, akivel politikai gondolkodása tökéletesen ellentétesnek bizonyult. Míg Ferenc József konzervatív, merev és vallásos ember hírében állt, addig fia liberális szellemű írásokat jelentetett meg és többször bírálta élesen az arisztokráciát és a katolikus főpapságot. Emiatt apja nem engedte, hogy Rudolf fontos szerepet kapjon a birodalom kormányzásában és még magánéletébe is beleszólt, előírva például házasságkötését (politikai okokból) Stefánia, belga hercegnővel 1881-ben. Rudolf sajátosan reagált: italhoz nyúlt és a kicsapongások felé fordult. Öngyilkosságára magánéleti problémái miatt került sor: apja rossz szemmel nézte könnyelmű éllketmódját, majd kapcsolatát Mizzi Kasparral, aki szeretője volt Rudolfnak (és mellesleg kurtizán). Később ujabb összetűzést okozott apa és fia között, hogy Rudolf beleszeretett az alig 17 éves Maria von Vetsera bárónőbe. Később együtt lettek aztán öngyilkosok a Habsburgok mayerlingi vadászházában 1889 január 30-án. (Az ügy nagy port kavart a Monarchiában.)

Horthy Miklós viszálya István nevű fiával

Horthy István és Horthy Miklós. Forrás: darabanth.com

Horthy Miklósnak két fia és két lánya volt: a lányok: Magdolna (1902), Paulette (1903), a fiúk: István (1904) és Miklós (1907). Közülük István kapott kiemelt jelenőséget mind legidősebb fiú. Horthy István fiatalon gépészmérnöki tanulmányokat folytatott majd 1940-ben a MÁV vezetője lett. Később 1942-ben már kormányzóhelyettes. Politikai emelkedése közben derült ki róla, hogy egyáltalán nem helyesli apja, Horthy Miklós németbarát politikáját, gyűlöli a nácikat és sokkal inkább az angolokhoz közeledne. Pártolta a köztudottan nyugatos Kállay Miklós miniszterelnöki kinevezését is. Közben pilótavizsgát tett és 1942-ben a keleti frontra kérte magát vadászpilótaként, hogy katonai tapasztalatokat gyűjtsön mielőtt a hadsereg vezetését megkapja. Ugyanakkor apja és a németek is elítélték István nagyobb politikai szerepvállalását (nézetei miatt). A kormányzó nagy vitákat folytatott fiával, de a közöttük lévő ellentét csak növekedett. István közben egyre aktívabb részt vállalt a harcokból. Már 25-nél is több sikeres bevetésnél járt, amikor Héjja típusú vadászgépe 1942 augusztus 20-án lezuhant a keleti fronton (Belgorod közelében). Halála kapcsán még napjainkban is sok a kétely, mert nem zárható ki teljesen, hogy a nácik keze van a dologban.

Ajánlott posztok: Legsikeresebb hadjárataink, 1956 három megindító részlete, A Habsburgok története / III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

A magyar történelmet Árpád fejedelem korától számítva (mintegy 1100 esztendőn keresztül) számtalan sikeres és sajnos sok vesztes háború is alakította. Az 1920-as trinanoni diktátum okozta jogos igazságtalanság-érzet hozta létre a magyar szívekben a pannon-pesszimizmust és borúlátást, mely azt a hamis érzetet szüli, hogy történelmünk tragédiát és kudarcok sorozata. Pedig ez nem így van, számtalan sikert és diadalt is arattunk. A poszt ezekből választott ki hármat, külön korszakokból.

Mindhárom esemény hatalmas magyar siker volt, melyeket történelmünk három nagy alakjának köszönhetünk. Ők Árpád fejedelem fia Levente, Hunyadi János kormányzó és Dobó István egri várkapitány.  

Pozsonyi csata (907)

Magyar harcosok a X. században. László Gyula képe. Forrás: mek.oszk.hu 

A 907-es esztendőben mindössze 14 éves IV. (Gyermek) Lajos keleti frank király a „decretum... Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak.” című parancsával és Luitpold őrgróf illetve Theotmár salzburgi érsek vezetésével kezdte meg hadjáratát a magyar szállásterületek ellen. A magyarokat személyesen Árpád fejedelem vagy valmelyik fia, legvalószínűbben a legidősebb fiú Levente vezette. (A magyar hadvezér személyét sajnos nem ismeri a történettudomány.)

A konkrét támadás 907 júniusának közepén indult meg a Duna északi és déli oldalán (bal és jobb partján). Az északi parton haladó erők élén Liutpold herceg, a déli parton haladókén Theotmár érsek állt. Az első összecsapások június 28 –án kezdődtek, amikor a határvédelemmel megbízott magyar csapatok folyamatosan támadni kezdték mindkét német hadoszlopot, és lassítani próbálták haladásukat. Az első döntő ütközetre július 4-én a déli parton, a Duna jobb partján, Pozsonnyal szemközti területén került sor, Theotmár érsek erőinek megtámadásával. (Pozsony korabeli neve: Braslauespurch, Brezalauspurc volt.) Ebben az összecsapásban a magyarok jól alkalmazták a támadó, majd menekülést színlelő taktikájukat, és hamar kivívták a győzelmet. Maga az érsek is elesett a csatában. A győztes hadak az ütközet utáni éjszakán átúsztatták erőiket a Dunán, hogy a másik nagy német sereget, a Liupold herceg vezette erőket meglepjék. Így a második csata július ötödikének hajnalán történt, amikor a magyarok teljesen váratlanul meglepték a Duna északi partján állomásozó Liutpold táborát. A győzelem most is egyértelmű volt, a németek nagy része elesett az ütközetben, csak kevesek tudtak Ennsburg felé elmenekülni. Az újabb győzelmet arató magyarok ezt követően a dunai német flottát védelmező erőket verték szét, majd a hajók megszerzése után megindultak Ennsburg felé ahol a 14 éves frank király serege állomásozott. Az uralkodó seregét július 5-én rohanták le, ez volt a harmadik nagy csata, melyben ismételt győzelmet arattak, a menekülést színlelő majd ellentámadó taktika alkalmazásával. Az ütközetben elesett Sigihard herceg, és maga a király csak nagy nehézségek árán tudott Passau felé elmenekülni. A győzelemittas magyarok egészen a Lech folyóig üldözték a menekülő németeket. [Forrás: tortenelemcikkek.hu, A pozsonyi csata]

A nándorfehérvári diadal (1456)

Ismeretlen XIX. századi festő műve a nándorfehérvári csatáról. Forrás: wikipedia.org

A II. Mehmed török szultán vezette oszmán főerő (és az ahhoz csatlakozó balkáni segéderő) körülbelül 50 ezres összlétszámmal indult a Magyar Királyság ellen 1456-ban. Tervük Nándorfehérvár bevétele volt, hogy aztán onnan kiindulva törjenek be Magyarországra. Velük szemben egy alig 7 ezer fős várőrség, egy 12 ezres Hunyadi-Kórógyi magánhad készült a védekezésre. Ehhez a csekélyke (bár végsőkig elszánt) hadhoz készült csatlakozni Kapisztrán János 18 ezer fős parasztserege (akiket némi nagyzással "keresztes hadnak" neveztek akkoriban.)

A hatalmas török had 1456 július 4-én érkezett Nándorfehérvár alá. A szultán azonnal ágyúzásra adott parancsot, így a 7 nagyobb ostromágyú, a 27 kisebb löveg és a 300 tarack folyamatos tűzzel árasztotta el a várfalakat. A török nagyvezír, Veli Mehmed közben – gondolva egy esetleges magyar felmentő-sereg megérkezésére – egy dunai hajózár kialakítását rendelte el. Batogliu 200 hajóból álló kordont hozott létre Zimonynál. Hunyadi 12 ezres sereggel indult a vár felmentésére és a hajózáron áttörve sikeresen bejutott a várba, ami a csata első nagy fordulópontját jelentette. Később Kapisztrán 18 ezres paraszthadával váratlanul átkelt a Száván és megtámadta II. Mehmed seregét. A hadmozdulat mindenkit meglepett, maga Hunyadi sem várta ezt a sikert és kezdettől alábecsülte a Kapisztrán vezette parasztsereget. A szultánt a váratlan hadmozdulat - az előretörők jelentős létszáma miatt - megtévesztette és válaszul a parasztsereg ellen indította a teljes anatóliai lovasságot. Ezzel nagy hibát követett el, mert védtelenül hagyta ostromágyúit. Ezt a váratlanul adódó lehetőséget használta ki Hunyadi, aki látva a török lovasság távolodását, parancsot adott a várból való kitörésre és az oszmán ágyúk elfoglalására.

Az ágyúkat elfoglaló magyar katonák ezután saját tüzérségükkel kezdték lőni az oszmánokat. A csata ezzel nagyrészt el is dőlt: az anatóliai hadtest a keresztesek és a várból kiáramló magyar lovasok közé szorult, miközben II. Mehmed elvesztette összes ágyúját és a janicsár-tábor is veszélybe került. Bár a ruméliai hadtest még ütőképes maradt, önmagában ezzel már nem lehetett sikeresen ostromra indulni. A szultán számára nem maradt más, mint a visszavonulást elrendelő parancs kiadása. [Forrás: Harmat Árpád: A nándorfehérvári diadal. tortenelmi.blog.hu]

A dicsőséges egri várvédés (1552)

Eger ostroma. Forrás: mek.niif.hu

Az oszmánok 1552-ben 35 - 40 ezres, óriási haddal érkeztek Szolnok várának bevételét követően Eger alá, mégpedig Kara Ahmed nagyvezír vezetésével. Az erődítményt 1803 fegyveres védelmezte, amiből 400 fő alkotta az állandó helyőrség létszámát, 357 katonát küldött a király és 300 drabant képviselte Kassát. A többi, közel 746 fegyveres (a várvédő sereg 40% -a) a környező megyék, települések és főurak segítségként tevődött össze. A török túlerő huszonkétszeres volt! A parancsnoki teendőket Dobó és Mekcsey István várnagy együtt látták el, alattuk pedig 4 főhadnagy szolgált: Pethő Gáspár, Zolthay István, Figedy János és Bornemissza Gergely. A várvédőket a harcban 4 komolyabb ágyú és 17 tarack segítette. A hatalmas török túlerő 1552 szeptember 8 -ra vette körbe a várat, majd másnap, azaz szeptember 9 -én, 12 oszmán ágyú, illetve 200 tarack kezdte meg a tüzelést. Később szeptember 29 -én megindult az első nagyobb gyalogsági roham is. Az első oszmán kudarcok után az ostromlók legfőbb célpontjai a bástyák (Föld bástya, Tömlöc bástya, Bolyki bástya) illetve a kapuk (pl. ókapu) lettek.

Októberben, a hadműveletek 30. napjától kezdődően már a törökök élelme is elfogyott, sőt járvány ütötte fel fejét táborukban, ráadásul az októberi első éjszakai fagyok szokatlan próbatétel elé állították a nyári hadviseléshez szokott ázsiaiakat. Az utolsó nagy rohamok október közepén már napkeltétől napnyugtáig tartottak, de az egriek - bár alig álltak már a lábukon és szinte mindenki megsérült - Dobó biztatásának hatásárára kitartottak. Ahmed nagvezír végül október 17 -én feladta a harcot, elégedetlenkedő seregét elvezette a vár alól. Eger az elkövetkező 44 évre magyar kézen maradt (egészen 1596-ig, amikor már főleg külföldi zsoldosok szolgáltak a várban és az ő bátorságuk nem közelítette meg az egriekét, így feladták az erődítményt). [Forrás: Dobó István és az egri várostrom jegyzettar.hu]

Ajánlott posztok: 1956 három megindító részlete, A Habsburgok története / III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

Az 1956 október 23-án kirobbanó magyar forradalom és szabadságharc a kommunista diktatúra eltörléséért és a szovjet megszállás megszüntetéséért indult. Csupán 20 napig tartottak a harcok, hiszen már november 11-én elhalgattak a fegyverek a hatalmas túlerőben érkező szovjet hadsereg beavatkozása nyomán. Ám ebben a bizonyos 20 napban (október 23 és november 11 között) bizony igazi hősök születtek, valódi hőstettek krónikái íródtak és az egész világ figyelme felénk fordult egy időre. Három különlegesség is árnyalta azoknak a napoknak az eseményit. Posztunk ezekről szól.

Az 1956 -os budapesti harcokról több külföldi újságíró is tudósított akkoriban, mégpedig személyesen járva a feldúlt utcákat a magyar fővárosban. Egyikük, egy bizonyos Vagn Hansen dán fotoriporter azonban kiemelkedett közülük, mert 1956 november elsején (más források szerint október 31-én) ő készítette el az 56-os események leghíresebb fotóját, mely az egész világot bejárta. A kép 56 szimbóluma lett a nyugati sajtóban Bécstől Washingtonig. A fotón egy alig 15 esztendős lány látható pufajkában, csizmában és orosz géppisztollyal a nyakában.

A kép forrása: minalunk.hu

A kislány, akit Szeles Erika Kornéliának hívtak 8 nappal a kép elkészítése után halt meg az utcai harcokban, amikor szovjet katonák nyakonlőtték, miközben egy sebesült társán próbált meg segíteni. Akkor már vöröskeresztes ápolónőként dolgozott, mert barátai meggyőzték arról, hogy így többet segíthet mint utcai harcosként. Hansen így emlékezett a lányra:

 "… Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot és a forradalom jelképévé vált. Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt [...] zubbonyban, orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla.

Az 1956-os események másik egyedi részlete a híres Sztálin szobor ledöntése volt a forradalom legelső napján, 1956 október 23-án. Az akkoriban Felvonulási téren ma Városligeti fasornál 1953-ban felavatott  8 méteres (talapzattal együtt 25 méter magas) bronzból készült Sztálin szobrot a kommunista diktatúra és szovjet megszállás szimbólumaként kezelték a pestiek. Ennek tudható be, hogy már a forradalom legelső napján odasereglett egy hatalmas tömeg a ledöntésére.

A kép forrása: wikipedia.org

Nem ment azonban könnyen, hosszú kínlódás után csak este 21 óra 37 perckor sikerült a szobrot ledönteniük. Két MÁVAUT alkalmazott lángvágókkal esett neki a szobor csizma részének (mert ott volt a legvékonyabb) majd teherautókra kötött acélsodrony-kötelekkel húzták el, amíg el nem törött az elvékonyított helyeken (a két csizmaszárnál). Ezt követően vontatták el a Blaha Lujza térig, ahol aztán az emberek nekiestek, ütötték, vágták és darabolták. Pongrátz András így emlékezett vissza a szobor ledöntésére:

" ... a tömeget végül sikerült hátrakönyörögni. S akkor a teherautók a most már meggyengített szobrot nagy recsegések és ropogások közt le tudták húzni. Talán addigi életem legörömtelibb pillanata volt, amikor a nagy tömegű, gyűlölt szimbólum nagy robaj közepette lezuhant a földre, és ott hevert. Diadalmasan felmásztunk rá, s mintha mindjárt az egész kommunizmust győztük volna le, örömmámorban úsztunk, és csak ölelgettük egymást."

A kép forrása: LINK

Végül 1956 harmadik fontos részlete az úgynevezett véres csütörtök volt 1956 október 25-én. A véres csütörtök reggelén az Astoriánál gyülekezett néhány ezer ember, akik megindultak a Kossuth térre, miközben a külvárosi részekből ezrek csatlakoztak hozzájuk (főleg munkások). A tömeg folyamatosan nőtt és lettek vezetőik is, akik küldöttséget menesztettek a Parlamentbe (ezeket nem engedték be a kormányőrök és a szovjet - magyar katonai alakulatok). A közhangulatot a szemtanúk szerint kifejezetten békésnek lehetett mondani. Később azonban 11 órakor Ivan Alexandrovics Szerov tábornok, a KGB vezetője a helyszínre érve és a szovjet harckocsizókkal barátkozó tüntetőket megpillantva riasztólövések leadására adott parancsot, mire teljes lett a zűrzavar: a tömeg pánikba esett, miközben ismeretlen helyekről lövések érkeztek a térre. Sokan fedezéket próbáltak keresni, de a szovjet páncélosok lecsukták a tetőnyílásaikat (torony fedeleket) és tüzelésbe kezdtek. Közben a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről AVO-s fegyveresek kezdtek válogatás nélkül lövöldözni a tömegre. (Gosztonyi Péter hadtörténész szerint az államvédelmis Partizán Szövetség emberei tüzeltek.)

A kép forrása: Nemzeti Fotótár (hirado.hu)

A legnagyobb pusztítást vélhetően Szerov parancsára megjelenő és a Báthory utcából a térre kihajtó szovjet harckocsi okozta, mely repeszgránátokat zúdított a tömegre. Ugyancsak komoly véráldozatot követelt egy határőr egységből álló zöld-ávós különítmény sortüze, mely a Parlamentet védő harckocsik előtt állókra irányult. Az áldozatok pontos száma ma sem ismert de többnyire 100 és 500 közti becslések láttak eddig napvilágot. Az elesettek nagy része idős volt és nő, ami bizonyítja az oroszok és ÁVO-sok vagtában történő esztelen tüzelését mindenkire aznap.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyarság egyik legjelentősebb küzdelme volt szabadságáért, melyről Márai Sándor sorai tudnak csak méltóképpen megemlékezni:

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik-
Ők, akik örökségbe kapták-:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? ..."

/Mennyből az angyal - Márai Sándor/

Nemzeti ünnepünkön emlékezzünk az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire méltó kegyelettel és főhajtással. 

Harmat Árpád

Ajánlott posztok: A Habsburgok története / III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

A Habsburgok évszázadokon keresztül kiemelkedően fontos szerepet játszottak Európa történetében. Globális jelentőségüket, európai szerepüket azóta is többen vitatják, ám azt minden kutató elismeri, hogy XIII. századi felbukkanásuk, és XIX. századi letűnésük közt eltelt évszázadokban Európa több országának történelmében meghatározó szerepet töltöttek be. Különösen igaz ez hazánkra, hiszen történelmünkben 1526 és 1918 közt, azaz majdnem 400 éven keresztül folyamatosan jelen voltak. Cikkünk legfontosabb részét a Habsburgok egyszerűsített családfája alkotja, mely nagyvonalakban - a teljesség igénye nélkül - de kezelhető és áttekinthető formában mutatja be a dinasztia legfontosabb tagjainak rokoni kapcsolatait. 

A kép forrása: magazin.libri.hu

A Habsburg család eredete a 10. századig nyúlik vissza. Az első név szerint ismert ős Gazdag Guntram volt, bár ő még nem viselte a Habsburg nevet (973-ban halt meg). A Habsburg név a 11. században ragadt az alemann eredetű családra, amikor II. Ottó (meghalt 1111) a mai Svájc területén, Aargau kantonban, az Aare és a Reuss folyók egybefolyásánál fekvő Habichtsburg grófja lett. Más forrás szerint Habichtsburgot Guntram unokája, Werner építtette, aki egyébként 1002-től már strassburgi püspök volt. A vár neve magyarul Héjavárat jelent, és innen ered az ismert Habsburg családi címer is. Birtokaik kezdetben főleg a sváb hercegségben terültek el, amit később elzászi területekkel egészítettek ki (egyes források szerint ezzel ellentétben az elzászi birtokok jelentették a kezdeti törzsterületet).

A császári cím megszerzése

A Habsburg család történetében jelentős fordulópontot jelentett Habsburg Rudolf császárrá választása 1273 -ban. A Német-Római Birodalomban a korábbi három évszázadban kizárólag a legnagyobb fejedelemségek urai ültek a császári trónuson, így Szászország és Bajorország urai, vagyis a Liudolfingok, Staufok és Welfek. Azonban az interregnum káosza után a német fejedelmek már olyan uralkodót akartak, akinek nincs jelentős hatalom a kezében, és nem valamelyik nagy hercegség élén áll. Így részben az egymással szembeni hatalomféltés, részben saját önállóságuk megőrzése érdekében egy jelentéktelen grófi család sarját szerették volna a birodalom élén látni. Tervüket a hataloméhes II. Premysl Ottokár terjeszkedő politikája is alátámasztotta, hiszen a cseh uralkodó amúgy is jelentős területei mellé (Csehország, Morvaország és Szilézia) újabb grófságokat akart bekebelezni, sőt a császári címre áhítozott. A nürnbergi várgróf, Zollern Frigyes elsők között ismerte fel a veszélyt: ha Ottokár császár lesz, akkor már olyan nagy hatalmat szerez magának, amivel visszaszoríthatja a többi német fejedelem önállósodási törekvéseit. Frigyes sikerrel győzte meg a német fejedelmeket arról, hogy Ottokár hatalomra jutásának megakadályozása érdekében a Sváb Hercegségben élő Habsburg Rudolf grófot válasszák meg császárnak. Végül 1273 október 1 -én a német választófejedelmek egyhangúlag - Ottokár tüntető távolmaradása mellett - német királlyá választották Habsburg Rudolfot. Megkoronázására 1273. október 24-én Aachenben került sor! 

Ausztria megszerzése

A későbbi Ausztria területét II. Ottó császár (961/73-983) keleti határvidékként 976-ban a bajor Babenberg Lipót őrgrófnak adományozta mint birodalmi hűbérbirtokot. A terület neve a 10. századtól kezdve már Ostarrichi, azaz Keleti Birodalom. Rőtszakállú Frigyes 1156-ban az őrgrófságot hercegséggé nyilvánította és a Babenberg-dinasztia megerősítette uralmát. II. Harcias Frigyes herceg a IV. Béla magyar király elleni ütközetben a Lajta mentén életét vesztette, így 1246-ban kihalt a dinasztia.

A gazdátlanná vált jelentős tartományra azonban több környező hatalom is benyújtotta igényét, így például II. Ottokár cseh király és IV. Béla magyar uralkodó. IV. Ince pápa a következőképpen osztotta el a területet: Ottokár kapta Ausztria, Traungau, Alsó-Ausztria és Salzkammergut földjét, míg V. István, Béla fia örökölte Stájerországot. Közben azonban a német fejedelmek által császárrá választott Habsburg Rudolf is bejelentette: császárként jogot formál a hercegségre. Rudolf döntése mögött azon felismerés állt, hogy a család svájci birtokai egyre nagyobb veszélyben álltak az 1230 -tól megalakuló kantonok miatt. A Habsburgoknak - fennmaradásuk érdekében égetően nagy szükségük volt arra, hogy új birtokokat szerezzenek, lehetőleg távol a forrongó Svájctól. Így Rudolfnak kapóra jött a Babenberg család kihalása, mert így császárként bejelenthette igényét az Osztrák hercegségre.

A két nagy rivális Rudolf és II. Ottokár cseh király végül 1278-ban a morvamezei csatában  ütközött meg egymással. A jelentős csatában Habsburg Rudolf (1278–1291) IV. Kun László magyar király  segítségével  nagy győzelmet aratott. E diadallal kezdődött a Habsburgok felemelkedése. 1278-ban Habsburg Rudolf megszerezte az osztrák hercegséget, majd a 14. században Karintiát, Krajnát, Tirolt, Triesztet és Vorarlberget, ezzel kialakultak az osztrák örökös tartományok. A Habsburgok családfája: 

Német királyok és német-római császárok

A német királyi címet I. Rudolf fia, I. Albert (1308) halála után elveszítették (közöttük sincs folytonosság: 1292–1298 között Nassaui Adolf uralkodott), és csak II. Albert szerezte vissza 1438-ban. Császári címet elsőként az ő fia, III. Frigyes (1415–1493) viselt (német királlyá 1442-ben, német-római császárrá 1452-ben koronázták). Ettől kezdve folyamatosan a Habsburg-házból kerültek ki a német-római császárok 1742-ig amikor VII. (Wittelsbach) Károlyt, választották császárrá. 1745-ben Mária Terézia férjét I. (Lotaringiai) Ferencet választották meg, így jött létre a Habsburg–Lotaringiai ház.

1806-ban a Német-Római Szent Birodalmat megszűntnek nyilvánították, és II. Ferenc német-római császár I. Ferenc néven felvette az Ausztria császára címet, amit 1918-ban az Osztrák Köztársaság kikiáltásakor és a Habsburg-dinasztia trónfosztásakor I. Károly császár (IV. Károly néven magyar király) veszített el.

A három dinasztikus házasság

Bella gerant alii, at tu, felix Austria, nube: „Háborúzzanak mások, te csak házasodj boldog Ausztria” Az idézet Hunyadi Mátyástól származik, és hátterében az a sajátos Habsburg politika áll, mely házasságkötésekkel, és nem véráldozatokat követelő háborúkkal tudta gyarapítani a dinasztia birodalmát. A Habsburgok 1477 és 152 közti fél évszázadban három dinasztikus házasságkötéssel szerezték meg fél Európát. Az első házasságkötés 1477 –ben történt, amikor Merész Károly gazdag Burgund királyságát szerezték meg, mégpedig az III. Frigyes császár fia I. Miksa és Merész Károly lánya Burgundi Mária közti friggyel. A második fontos házasság 1496 -ban a már említett Szép Fülöp és Aragóniai Johanna közt jött létre, és a Habsburg család számára Spanyolország későbbi megkaparintását hozta meg. (Aragóniai Johanna a spanyol királyi pár: Aragóniai Ferdinánd, és Kasztíliai Izabella leánya volt.) Végül a harmadik, magyar szempontból legfontosabb – házasságkötésre 1521 –ben került sor Szép Fülöp gyermeke – I. Ferdinánd – és II. Ulászló lánya Jagelló Anna közt. A frigy az 1506 –os Habsburg-Jagelló családi szerződés rendelkezései alapján politikai okból köttetett meg. Ezen frigy a Habsburgok számára Magyarország birtoklását jelentette, mivel I. Ferdinánd 1526 –ban a házasságra hivatkozva nyujtotta be igényét hazánk trónjára. A három házasság révén tehát alig fél évszázad alatt a Habsburgok ölébe hullott: Németalföld (Burgundia), Spanyolország (és a későbbi spanyol birtokok) illetve Magyarország 

A spanyol Habsburgok

1496-ban Miksa császár fia, Szép Fülöp, aki ekkor apja megbízásából már Németalföld uralkodója volt, Johannát, a kasztíliai király lányát vette feleségül, miközben húga, Margit Don Juan aragóniai trónörököshöz ment férjhez. Don Juan 1497-ben meghalt és Fülöp felesége Johanna lett a trón örököse. A kasztíliai királyság, amelyben forma szerint Johanna (később őt nevezték Őrült Johannának) uralkodott, illetve az Aragóniai királyság ugyan formálisan megtartotta különállását, lényegében azonban ekkor már végbement a spanyol területek egységesítése. Szép Fülöp 1506-ban meghalt, de 1516-tól idősebbik fia, I.Károly lett a spanyol király, aki apai nagyapja, I. Miksa császár 1519-ben bekövetkezett halála után a német területeket is megörökölte (német király 1520-tól, császár 1530-tól). Ő maga, miközben – egy hétéves időszakot leszámítva – helytartói útján kormányozta Spanyolországot, elsősorban német birodalmi ügyekkel (emellett pedig főleg Itáliával és Németalfölddel) foglalkozott, közép-európai tartományait – benne az ausztriai hercegségeket és az időközben megszerzett magyar és cseh királyságokat öccsére, Ferdinándra bízta. Károly 1556-ban visszavonult az uralkodástól, és birodalmát kétfelé osztotta: a spanyolországi korona annak ekkor már terjedelmes tengerentúli birtokaival valamint Nápollyal és Németalfölddel együtt fiáé, II. Fülöpé lett, míg a német császári címet és a németországi birtokokat Ferdinánd kapta meg.

A kép forrása: www.ujkor.hu

Az utolsó spanyol Habsburg uralkodó II. Károly volt (1661–1700), aki gyermektelenül hunyt el és végrendeletében XIV. Lajos unokáját, Fülöpöt, Anjou hercegét tette meg örökösévé. Az ezt követő spanyol örökösödési háborúban a Habsburgok és szövetségeseik (például az angolok, Marlborough herceg vezetésével) többször is győzelmet arattak a franciák felett. A katalánok és az aragóniaiak Károly főherceghez, és 1706-ban spanyol királlyá is választották. Őt azonban I. József császár halála után (VI. Károly néven) német-római császárnak is megválasztották, ekkor Anglia és a Habsburg Birodalom szövetsége felbomlott, és végül V. Fülöpöt ismerték el spanyol királynak (utrechti egyezmény), amivel a spanyol korona véglegesen a Bourbonok kezére jutott.

A Habsburgok és Magyarország

A magyar történelemben elsőként I. Albert lánya, Ágnes jelent meg, aki III. András felesége volt. Az Árpád-ház kihalása után – noha a birodalmi felfogás szerint ennek alapján jogot formálhattak volna a magyar trónra – I. Albert Károly Róbertet támogatta a másik két aspiránssal, a cseh II. Vencellel és Bajor Ottóval szemben.

A magyar trónon az első Habsburg-házi király 1437–1439 között II. Albert volt, aki a felesége, Erzsébet, (Luxemburgi) Zsigmond magyar király és német-római császár lánya révén jutott a magyar trónra. (emellett német és cseh király is volt.) Fia V. László, magyar és cseh király. V. László halála után 1459-ben egyes főurak III. Frigyest is magyar királlyá választották, de koronázására nem került sor (noha a korona László révén az ő birtokában volt), hanem Hunyadi Mátyás lett a király. 1463-ban a bécsújhelyi békében Frigyes elismerte Mátyást, visszaszolgáltatta a magyar koronát, viszonzásul Mátyás örökösének ismerte el Frigyest, amennyiben nem születik fiúgyermeke. Ennek ellenére a két uralkodó között az 1470-es években újabb háborúk zajlottak, amelyek során Frigyes kénytelen volt elismerni Mátyást cseh királynak, majd elveszítette ausztriai tartományai egy részét is, amelyeket csak Mátyás halála után sikerült visszaszereznie. 

Noha Mátyás halála után a Habsburgok több jogcímen is igényt formálhattak volna a magyar trónra, a magyar rendek Jagelló Ulászló cseh király mellett döntöttek. A dinasztikus kapcsolatok azonban tovább szövődtek: Ulászló lánya, Anna I. Ferdinándnak, V. Károly császár öccsének lett a felesége, fia II. Lajos pedig Ferdinánd húgát, Máriát vette el. (A mohácsi csata és II. Lajos magyar király halála után V. Károly Máriát Németalföld helytartójává nevezte ki). Ennek alapján I. Ferdinánd (1526-tól cseh király, 1531-től német király, 1558-tól német-római császár) igényt formált a magyar trónra, 1526. december 16-án meg is választották, illetve 1527. november 3-án megkoronázták. A rendek egy része (tkp. a köznemesi párt) azonban Szapolyai János mellett döntött, akit szintén megkoronáztak (1526. november 11.).

A két trónkövetelőközt 1527 -ben rövid polgárháború zajlott, mely Ferdinánd győzelmével zárult. Mivel azonban Szapolyai a szultántól kért segítséget, és felajánlotta vazallitását is az oszmánoknak, így  török segítséggel sikerült visszaazereznie az országot, a nyugati és északi határszélt leszámítva. (Ezek maradtak Ferdinánd kezén.) Később Szapolyai és Ferdinánd 1538 -ban titkos alkut kötöttek, a Váradi béke melyben megállapodtak, hogy János halála esetén Ferdinánd örökli majd a magyar trónt. Azonban Szapolyai 1540-ben fia, János Zsigmond megszületése után megszegte az alkut, és területeit inkább saját fiára hagyományozta, majd váratlanul meghalt. Ferdinánd nem törődött bele az alku felrugásába, és megtámadta Budát. A szultán hűbéres területeként kezelte Magyarországot, így a Habsburg támadásra mozgósította csapatait, és elűzte az osztrákokat, majd  egy váratlan csellel megszállta Budát. Innentől másfél évszázadra állandósult Magyarország három részre szakadása. A Habsburgok megtartották a nyugati területeket, sőt a XVII. század végén kiűzték a törököket Magyarország teljes területéről, és egészen 1918 -ig birtokolták a cseh és a magyar koronát.

Ferenc József utódlása, családfa:

A Habsburok napjainkig:

Felhasznált irodalom:

• Harmat Árpád: A Habsburgok felemelkedése. tortenelemcikkek.hu - 2015.03.17.
• Gonda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1978. 

Ajánlott posztok: III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

A legelső atomfegyvert 1945-ben fejlesztették ki, mégpedig az Egyesült Államokban az úgynevezett Manhattan-terv keretében. Később a Szovjetunió, majd újabb és újabb országok kezdtek atomfegyver-programokba. A legnagyobb atomhatalmak, melyek rendelkeznek az úgynevezett nukleáris triáddal és egyben a legtöbb atomtöltettel is, ma továbbra is az Egyesült Államok és Oroszország. Mondhatni ők rendelkeznek a Föld nukleáris atomtölteteinek 90 százalékával. Oroszország ma közel 6 ezer, az USA pedig 5500 ilyen töltetet birtokol. Történelmünk során eddig három alkalommal kerültek olyan konfliktusba, hogy az atomháború kirobbanása valóban nagyon kevésen múlott. Az atomháborús veszély szintjét egyébként az úgynevezett DEFCON skálával mérik. Posztunk a 3 legjelentősebb válságokról szól.

A kubai rakétaválság (1962): Kuba szigetén 1959-ben Fidel Castro és Che Guevara forradalma után egy szovjet-barát kommunista rezsim váltotta fel a korábbi Amerika-barát Batista-rendszert. Három évvel később a szovjetek Hruscsov utasítására titokban rakétákat telepítettek Kubába, melyek óriási fenyegetést jelentettek közelségük okán az USA-ra. Ám 1962 október 14-én egy amerikai kémrepülő felfedezte a szovjet rakétákat. A hírre hatalmas pánik tört ki Amerika-szerte.

A kép forrása: britannica.com

John F. Kennedy elnök az amerikai flottával körbezáratta Kuba szigetét (blokád alá vette). Közel állt a helyzet az atomháborúhoz, mely 13 napon keresztül fenyegette a világot: 1962 október 14 és 28 között. Közben az amerikaiak az ENSZ előtt nyíltan is bebizonyították fényképekkel a világnak, hogy a szovjetek valóban atomrakétákat telepítettek Kubába. A szovjetek ezt mindvégig tagadták. A válság mégis véget ért, mert a két szuperhatalom végül megállapodott egymással: a szovjetek elviszik a rakétákat és cserébe az amerikaiak meg Törökországból vonják vissza rakéta támaszpontjaikat. A válság végén forródrót létesült a két szuperhatalom közt. Ez lehetővé tette, hogy a két nagyhatalom vezetője közvetlenül tudjon beszélni időnként egymással (elkerülendő egy hasonló veszélyed helyzetet).

Az 1983-as rakétaválság: A második legjelentősebb atomháborúval fenyegető nemzetközi válság 1983 november 9-11 közt történt. Ekkor valóban nagyon kevésen múlt az atomháború. Reagan és Andropov közt viták zajlottak 1983 őszén, majd 1983 november 3-án egy nagy amerikai hadgyakorlat kezdődött, mely az Able Archer 83 kódnevet kapta. A problémák ott kezdődtek, hogy a hadgyakorlatot a szovjetek valódi támadásnak hitték. Az oroszok Szu-24 es vadászbombázóikat taktikai atomfegyverekkel szerelték fel és indításra készítettek elő, plusz 300 interkontinentális rakétát helyeztek teljes készenlétbe.

A kép forrása: economist.com

Mindezen túl a Szovjetunió mozgósította az Északi és Balti Flottát, miután több atomtengeralattjárót indítottak el az USA partjai felé. Végül egy kettősügynök, Oleg Gorgyijevszkij révén értesült Reagan arról, hogy a Szovjetunió félreértette hadgyakorlatukat és ellencsapásra készül. Willam Casey CIA igazgató és Robert McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó veszélyesnek minősítették a helyzetet. Brent Scowcroft elnöki tanácsadót küldték az amerikaiak Moszkvába, aki végül nagy nehezen tisztázni tudta a helyzetet.

Az ukrajnai háború (2022- ):A harmadik atomháborús válság az ukrajnai háború kapcsán alakult ki még 2022-ben (és tart azóta is). Két évvel ezelőtt, 2022 február 24-én ugyanis az orosz hadsereg általános támadást indított Ukrajna ellen, melynek során Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy egy esetleges észak-atlanti katonai beavatkozás azonnali katonai választ váltana ki az orosz hadseregtől, melyben BÁRMILYEN katonai eszközt bevetése lehetséges lenne. 

Orosz Iskander rakéták. A kép forrása: dsm.forecastinternational.com

Az ukrajnai háború jelenlegi állása szerint Putyin hadserege mindent elkövet Ukrajna legyőzéséért, ám a NATO folyamatos katonai segítségnyújtása miatt Ukrajna eredményesen képes ellenállni a Föld második legnagyobb hadseregének. Vlagyimir Putyin hozhat olyan döntést (ha sarokba szorítják), hogy végső eszközként előbb taktika majd stratégiai atomfegyvereket vet be a harcban. Emiatt a jelenlegi helyzet DEFCON-3 besorolása a történelem harmadik atomválságát jelenti.  

Ajánlott posztok: A legelső választások történelmünkben,  III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /