Az 1956 október 23-án kirobbanó magyar forradalom és szabadságharc a kommunista diktatúra eltörléséért és a szovjet megszállás megszüntetéséért indult. Csupán 20 napig tartottak a harcok, hiszen már november 11-én elhalgattak a fegyverek a hatalmas túlerőben érkező szovjet hadsereg beavatkozása nyomán. Ám ebben a bizonyos 20 napban (október 23 és november 11 között) bizony igazi hősök születtek, valódi hőstettek krónikái íródtak és az egész világ figyelme felénk fordult egy időre. Három különlegesség is árnyalta azoknak a napoknak az eseményit. Posztunk ezekről szól.

Az 1956 -os budapesti harcokról több külföldi újságíró is tudósított akkoriban, mégpedig személyesen járva a feldúlt utcákat a magyar fővárosban. Egyikük, egy bizonyos Vagn Hansen dán fotoriporter azonban kiemelkedett közülük, mert 1956 november elsején (más források szerint október 31-én) ő készítette el az 56-os események leghíresebb fotóját, mely az egész világot bejárta. A kép 56 szimbóluma lett a nyugati sajtóban Bécstől Washingtonig. A fotón egy alig 15 esztendős lány látható pufajkában, csizmában és orosz géppisztollyal a nyakában.

A kép forrása: minalunk.hu

A kislány, akit Szeles Erika Kornéliának hívtak 8 nappal a kép elkészítése után halt meg az utcai harcokban, amikor szovjet katonák nyakonlőtték, miközben egy sebesült társán próbált meg segíteni. Akkor már vöröskeresztes ápolónőként dolgozott, mert barátai meggyőzték arról, hogy így többet segíthet mint utcai harcosként. Hansen így emlékezett a lányra:

 "… Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot és a forradalom jelképévé vált. Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt [...] zubbonyban, orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla.

Az 1956-os események másik egyedi részlete a híres Sztálin szobor ledöntése volt a forradalom legelső napján, 1956 október 23-án. Az akkoriban Felvonulási téren ma Városligeti fasornál 1953-ban felavatott  8 méteres (talapzattal együtt 25 méter magas) bronzból készült Sztálin szobrot a kommunista diktatúra és szovjet megszállás szimbólumaként kezelték a pestiek. Ennek tudható be, hogy már a forradalom legelső napján odasereglett egy hatalmas tömeg a ledöntésére.

A kép forrása: wikipedia.org

Nem ment azonban könnyen, hosszú kínlódás után csak este 21 óra 37 perckor sikerült a szobrot ledönteniük. Két MÁVAUT alkalmazott lángvágókkal esett neki a szobor csizma részének (mert ott volt a legvékonyabb) majd teherautókra kötött acélsodrony-kötelekkel húzták el, amíg el nem törött az elvékonyított helyeken (a két csizmaszárnál). Ezt követően vontatták el a Blaha Lujza térig, ahol aztán az emberek nekiestek, ütötték, vágták és darabolták. Pongrátz András így emlékezett vissza a szobor ledöntésére:

" ... a tömeget végül sikerült hátrakönyörögni. S akkor a teherautók a most már meggyengített szobrot nagy recsegések és ropogások közt le tudták húzni. Talán addigi életem legörömtelibb pillanata volt, amikor a nagy tömegű, gyűlölt szimbólum nagy robaj közepette lezuhant a földre, és ott hevert. Diadalmasan felmásztunk rá, s mintha mindjárt az egész kommunizmust győztük volna le, örömmámorban úsztunk, és csak ölelgettük egymást."

A kép forrása: LINK

Végül 1956 harmadik fontos részlete az úgynevezett véres csütörtök volt 1956 október 25-én. A véres csütörtök reggelén az Astoriánál gyülekezett néhány ezer ember, akik megindultak a Kossuth térre, miközben a külvárosi részekből ezrek csatlakoztak hozzájuk (főleg munkások). A tömeg folyamatosan nőtt és lettek vezetőik is, akik küldöttséget menesztettek a Parlamentbe (ezeket nem engedték be a kormányőrök és a szovjet - magyar katonai alakulatok). A közhangulatot a szemtanúk szerint kifejezetten békésnek lehetett mondani. Később azonban 11 órakor Ivan Alexandrovics Szerov tábornok, a KGB vezetője a helyszínre érve és a szovjet harckocsizókkal barátkozó tüntetőket megpillantva riasztólövések leadására adott parancsot, mire teljes lett a zűrzavar: a tömeg pánikba esett, miközben ismeretlen helyekről lövések érkeztek a térre. Sokan fedezéket próbáltak keresni, de a szovjet páncélosok lecsukták a tetőnyílásaikat (torony fedeleket) és tüzelésbe kezdtek. Közben a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről AVO-s fegyveresek kezdtek válogatás nélkül lövöldözni a tömegre. (Gosztonyi Péter hadtörténész szerint az államvédelmis Partizán Szövetség emberei tüzeltek.)

A kép forrása: Nemzeti Fotótár (hirado.hu)

A legnagyobb pusztítást vélhetően Szerov parancsára megjelenő és a Báthory utcából a térre kihajtó szovjet harckocsi okozta, mely repeszgránátokat zúdított a tömegre. Ugyancsak komoly véráldozatot követelt egy határőr egységből álló zöld-ávós különítmény sortüze, mely a Parlamentet védő harckocsik előtt állókra irányult. Az áldozatok pontos száma ma sem ismert de többnyire 100 és 500 közti becslések láttak eddig napvilágot. Az elesettek nagy része idős volt és nő, ami bizonyítja az oroszok és ÁVO-sok vagtában történő esztelen tüzelését mindenkire aznap.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyarság egyik legjelentősebb küzdelme volt szabadságáért, melyről Márai Sándor sorai tudnak csak méltóképpen megemlékezni:

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik-
Ők, akik örökségbe kapták-:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? ..."

/Mennyből az angyal - Márai Sándor/

Nemzeti ünnepünkön emlékezzünk az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire méltó kegyelettel és főhajtással. 

Harmat Árpád

Ajánlott posztok: A Habsburgok története / III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

A Habsburgok évszázadokon keresztül kiemelkedően fontos szerepet játszottak Európa történetében. Globális jelentőségüket, európai szerepüket azóta is többen vitatják, ám azt minden kutató elismeri, hogy XIII. századi felbukkanásuk, és XIX. századi letűnésük közt eltelt évszázadokban Európa több országának történelmében meghatározó szerepet töltöttek be. Különösen igaz ez hazánkra, hiszen történelmünkben 1526 és 1918 közt, azaz majdnem 400 éven keresztül folyamatosan jelen voltak. Cikkünk legfontosabb részét a Habsburgok egyszerűsített családfája alkotja, mely nagyvonalakban - a teljesség igénye nélkül - de kezelhető és áttekinthető formában mutatja be a dinasztia legfontosabb tagjainak rokoni kapcsolatait. 

A kép forrása: magazin.libri.hu

A Habsburg család eredete a 10. századig nyúlik vissza. Az első név szerint ismert ős Gazdag Guntram volt, bár ő még nem viselte a Habsburg nevet (973-ban halt meg). A Habsburg név a 11. században ragadt az alemann eredetű családra, amikor II. Ottó (meghalt 1111) a mai Svájc területén, Aargau kantonban, az Aare és a Reuss folyók egybefolyásánál fekvő Habichtsburg grófja lett. Más forrás szerint Habichtsburgot Guntram unokája, Werner építtette, aki egyébként 1002-től már strassburgi püspök volt. A vár neve magyarul Héjavárat jelent, és innen ered az ismert Habsburg családi címer is. Birtokaik kezdetben főleg a sváb hercegségben terültek el, amit később elzászi területekkel egészítettek ki (egyes források szerint ezzel ellentétben az elzászi birtokok jelentették a kezdeti törzsterületet).

A császári cím megszerzése

A Habsburg család történetében jelentős fordulópontot jelentett Habsburg Rudolf császárrá választása 1273 -ban. A Német-Római Birodalomban a korábbi három évszázadban kizárólag a legnagyobb fejedelemségek urai ültek a császári trónuson, így Szászország és Bajorország urai, vagyis a Liudolfingok, Staufok és Welfek. Azonban az interregnum káosza után a német fejedelmek már olyan uralkodót akartak, akinek nincs jelentős hatalom a kezében, és nem valamelyik nagy hercegség élén áll. Így részben az egymással szembeni hatalomféltés, részben saját önállóságuk megőrzése érdekében egy jelentéktelen grófi család sarját szerették volna a birodalom élén látni. Tervüket a hataloméhes II. Premysl Ottokár terjeszkedő politikája is alátámasztotta, hiszen a cseh uralkodó amúgy is jelentős területei mellé (Csehország, Morvaország és Szilézia) újabb grófságokat akart bekebelezni, sőt a császári címre áhítozott. A nürnbergi várgróf, Zollern Frigyes elsők között ismerte fel a veszélyt: ha Ottokár császár lesz, akkor már olyan nagy hatalmat szerez magának, amivel visszaszoríthatja a többi német fejedelem önállósodási törekvéseit. Frigyes sikerrel győzte meg a német fejedelmeket arról, hogy Ottokár hatalomra jutásának megakadályozása érdekében a Sváb Hercegségben élő Habsburg Rudolf grófot válasszák meg császárnak. Végül 1273 október 1 -én a német választófejedelmek egyhangúlag - Ottokár tüntető távolmaradása mellett - német királlyá választották Habsburg Rudolfot. Megkoronázására 1273. október 24-én Aachenben került sor! 

Ausztria megszerzése

A későbbi Ausztria területét II. Ottó császár (961/73-983) keleti határvidékként 976-ban a bajor Babenberg Lipót őrgrófnak adományozta mint birodalmi hűbérbirtokot. A terület neve a 10. századtól kezdve már Ostarrichi, azaz Keleti Birodalom. Rőtszakállú Frigyes 1156-ban az őrgrófságot hercegséggé nyilvánította és a Babenberg-dinasztia megerősítette uralmát. II. Harcias Frigyes herceg a IV. Béla magyar király elleni ütközetben a Lajta mentén életét vesztette, így 1246-ban kihalt a dinasztia.

A gazdátlanná vált jelentős tartományra azonban több környező hatalom is benyújtotta igényét, így például II. Ottokár cseh király és IV. Béla magyar uralkodó. IV. Ince pápa a következőképpen osztotta el a területet: Ottokár kapta Ausztria, Traungau, Alsó-Ausztria és Salzkammergut földjét, míg V. István, Béla fia örökölte Stájerországot. Közben azonban a német fejedelmek által császárrá választott Habsburg Rudolf is bejelentette: császárként jogot formál a hercegségre. Rudolf döntése mögött azon felismerés állt, hogy a család svájci birtokai egyre nagyobb veszélyben álltak az 1230 -tól megalakuló kantonok miatt. A Habsburgoknak - fennmaradásuk érdekében égetően nagy szükségük volt arra, hogy új birtokokat szerezzenek, lehetőleg távol a forrongó Svájctól. Így Rudolfnak kapóra jött a Babenberg család kihalása, mert így császárként bejelenthette igényét az Osztrák hercegségre.

A két nagy rivális Rudolf és II. Ottokár cseh király végül 1278-ban a morvamezei csatában  ütközött meg egymással. A jelentős csatában Habsburg Rudolf (1278–1291) IV. Kun László magyar király  segítségével  nagy győzelmet aratott. E diadallal kezdődött a Habsburgok felemelkedése. 1278-ban Habsburg Rudolf megszerezte az osztrák hercegséget, majd a 14. században Karintiát, Krajnát, Tirolt, Triesztet és Vorarlberget, ezzel kialakultak az osztrák örökös tartományok. A Habsburgok családfája: 

Német királyok és német-római császárok

A német királyi címet I. Rudolf fia, I. Albert (1308) halála után elveszítették (közöttük sincs folytonosság: 1292–1298 között Nassaui Adolf uralkodott), és csak II. Albert szerezte vissza 1438-ban. Császári címet elsőként az ő fia, III. Frigyes (1415–1493) viselt (német királlyá 1442-ben, német-római császárrá 1452-ben koronázták). Ettől kezdve folyamatosan a Habsburg-házból kerültek ki a német-római császárok 1742-ig amikor VII. (Wittelsbach) Károlyt, választották császárrá. 1745-ben Mária Terézia férjét I. (Lotaringiai) Ferencet választották meg, így jött létre a Habsburg–Lotaringiai ház.

1806-ban a Német-Római Szent Birodalmat megszűntnek nyilvánították, és II. Ferenc német-római császár I. Ferenc néven felvette az Ausztria császára címet, amit 1918-ban az Osztrák Köztársaság kikiáltásakor és a Habsburg-dinasztia trónfosztásakor I. Károly császár (IV. Károly néven magyar király) veszített el.

A három dinasztikus házasság

Bella gerant alii, at tu, felix Austria, nube: „Háborúzzanak mások, te csak házasodj boldog Ausztria” Az idézet Hunyadi Mátyástól származik, és hátterében az a sajátos Habsburg politika áll, mely házasságkötésekkel, és nem véráldozatokat követelő háborúkkal tudta gyarapítani a dinasztia birodalmát. A Habsburgok 1477 és 152 közti fél évszázadban három dinasztikus házasságkötéssel szerezték meg fél Európát. Az első házasságkötés 1477 –ben történt, amikor Merész Károly gazdag Burgund királyságát szerezték meg, mégpedig az III. Frigyes császár fia I. Miksa és Merész Károly lánya Burgundi Mária közti friggyel. A második fontos házasság 1496 -ban a már említett Szép Fülöp és Aragóniai Johanna közt jött létre, és a Habsburg család számára Spanyolország későbbi megkaparintását hozta meg. (Aragóniai Johanna a spanyol királyi pár: Aragóniai Ferdinánd, és Kasztíliai Izabella leánya volt.) Végül a harmadik, magyar szempontból legfontosabb – házasságkötésre 1521 –ben került sor Szép Fülöp gyermeke – I. Ferdinánd – és II. Ulászló lánya Jagelló Anna közt. A frigy az 1506 –os Habsburg-Jagelló családi szerződés rendelkezései alapján politikai okból köttetett meg. Ezen frigy a Habsburgok számára Magyarország birtoklását jelentette, mivel I. Ferdinánd 1526 –ban a házasságra hivatkozva nyujtotta be igényét hazánk trónjára. A három házasság révén tehát alig fél évszázad alatt a Habsburgok ölébe hullott: Németalföld (Burgundia), Spanyolország (és a későbbi spanyol birtokok) illetve Magyarország 

A spanyol Habsburgok

1496-ban Miksa császár fia, Szép Fülöp, aki ekkor apja megbízásából már Németalföld uralkodója volt, Johannát, a kasztíliai király lányát vette feleségül, miközben húga, Margit Don Juan aragóniai trónörököshöz ment férjhez. Don Juan 1497-ben meghalt és Fülöp felesége Johanna lett a trón örököse. A kasztíliai királyság, amelyben forma szerint Johanna (később őt nevezték Őrült Johannának) uralkodott, illetve az Aragóniai királyság ugyan formálisan megtartotta különállását, lényegében azonban ekkor már végbement a spanyol területek egységesítése. Szép Fülöp 1506-ban meghalt, de 1516-tól idősebbik fia, I.Károly lett a spanyol király, aki apai nagyapja, I. Miksa császár 1519-ben bekövetkezett halála után a német területeket is megörökölte (német király 1520-tól, császár 1530-tól). Ő maga, miközben – egy hétéves időszakot leszámítva – helytartói útján kormányozta Spanyolországot, elsősorban német birodalmi ügyekkel (emellett pedig főleg Itáliával és Németalfölddel) foglalkozott, közép-európai tartományait – benne az ausztriai hercegségeket és az időközben megszerzett magyar és cseh királyságokat öccsére, Ferdinándra bízta. Károly 1556-ban visszavonult az uralkodástól, és birodalmát kétfelé osztotta: a spanyolországi korona annak ekkor már terjedelmes tengerentúli birtokaival valamint Nápollyal és Németalfölddel együtt fiáé, II. Fülöpé lett, míg a német császári címet és a németországi birtokokat Ferdinánd kapta meg.

A kép forrása: www.ujkor.hu

Az utolsó spanyol Habsburg uralkodó II. Károly volt (1661–1700), aki gyermektelenül hunyt el és végrendeletében XIV. Lajos unokáját, Fülöpöt, Anjou hercegét tette meg örökösévé. Az ezt követő spanyol örökösödési háborúban a Habsburgok és szövetségeseik (például az angolok, Marlborough herceg vezetésével) többször is győzelmet arattak a franciák felett. A katalánok és az aragóniaiak Károly főherceghez, és 1706-ban spanyol királlyá is választották. Őt azonban I. József császár halála után (VI. Károly néven) német-római császárnak is megválasztották, ekkor Anglia és a Habsburg Birodalom szövetsége felbomlott, és végül V. Fülöpöt ismerték el spanyol királynak (utrechti egyezmény), amivel a spanyol korona véglegesen a Bourbonok kezére jutott.

A Habsburgok és Magyarország

A magyar történelemben elsőként I. Albert lánya, Ágnes jelent meg, aki III. András felesége volt. Az Árpád-ház kihalása után – noha a birodalmi felfogás szerint ennek alapján jogot formálhattak volna a magyar trónra – I. Albert Károly Róbertet támogatta a másik két aspiránssal, a cseh II. Vencellel és Bajor Ottóval szemben.

A magyar trónon az első Habsburg-házi király 1437–1439 között II. Albert volt, aki a felesége, Erzsébet, (Luxemburgi) Zsigmond magyar király és német-római császár lánya révén jutott a magyar trónra. (emellett német és cseh király is volt.) Fia V. László, magyar és cseh király. V. László halála után 1459-ben egyes főurak III. Frigyest is magyar királlyá választották, de koronázására nem került sor (noha a korona László révén az ő birtokában volt), hanem Hunyadi Mátyás lett a király. 1463-ban a bécsújhelyi békében Frigyes elismerte Mátyást, visszaszolgáltatta a magyar koronát, viszonzásul Mátyás örökösének ismerte el Frigyest, amennyiben nem születik fiúgyermeke. Ennek ellenére a két uralkodó között az 1470-es években újabb háborúk zajlottak, amelyek során Frigyes kénytelen volt elismerni Mátyást cseh királynak, majd elveszítette ausztriai tartományai egy részét is, amelyeket csak Mátyás halála után sikerült visszaszereznie. 

Noha Mátyás halála után a Habsburgok több jogcímen is igényt formálhattak volna a magyar trónra, a magyar rendek Jagelló Ulászló cseh király mellett döntöttek. A dinasztikus kapcsolatok azonban tovább szövődtek: Ulászló lánya, Anna I. Ferdinándnak, V. Károly császár öccsének lett a felesége, fia II. Lajos pedig Ferdinánd húgát, Máriát vette el. (A mohácsi csata és II. Lajos magyar király halála után V. Károly Máriát Németalföld helytartójává nevezte ki). Ennek alapján I. Ferdinánd (1526-tól cseh király, 1531-től német király, 1558-tól német-római császár) igényt formált a magyar trónra, 1526. december 16-án meg is választották, illetve 1527. november 3-án megkoronázták. A rendek egy része (tkp. a köznemesi párt) azonban Szapolyai János mellett döntött, akit szintén megkoronáztak (1526. november 11.).

A két trónkövetelőközt 1527 -ben rövid polgárháború zajlott, mely Ferdinánd győzelmével zárult. Mivel azonban Szapolyai a szultántól kért segítséget, és felajánlotta vazallitását is az oszmánoknak, így  török segítséggel sikerült visszaazereznie az országot, a nyugati és északi határszélt leszámítva. (Ezek maradtak Ferdinánd kezén.) Később Szapolyai és Ferdinánd 1538 -ban titkos alkut kötöttek, a Váradi béke melyben megállapodtak, hogy János halála esetén Ferdinánd örökli majd a magyar trónt. Azonban Szapolyai 1540-ben fia, János Zsigmond megszületése után megszegte az alkut, és területeit inkább saját fiára hagyományozta, majd váratlanul meghalt. Ferdinánd nem törődött bele az alku felrugásába, és megtámadta Budát. A szultán hűbéres területeként kezelte Magyarországot, így a Habsburg támadásra mozgósította csapatait, és elűzte az osztrákokat, majd  egy váratlan csellel megszállta Budát. Innentől másfél évszázadra állandósult Magyarország három részre szakadása. A Habsburgok megtartották a nyugati területeket, sőt a XVII. század végén kiűzték a törököket Magyarország teljes területéről, és egészen 1918 -ig birtokolták a cseh és a magyar koronát.

Ferenc József utódlása, családfa:

A Habsburok napjainkig:

Felhasznált irodalom:

• Harmat Árpád: A Habsburgok felemelkedése. tortenelemcikkek.hu - 2015.03.17.
• Gonda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1978. 

Ajánlott posztok: III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

A legelső atomfegyvert 1945-ben fejlesztették ki, mégpedig az Egyesült Államokban az úgynevezett Manhattan-terv keretében. Később a Szovjetunió, majd újabb és újabb országok kezdtek atomfegyver-programokba. A legnagyobb atomhatalmak, melyek rendelkeznek az úgynevezett nukleáris triáddal és egyben a legtöbb atomtöltettel is, ma továbbra is az Egyesült Államok és Oroszország. Mondhatni ők rendelkeznek a Föld nukleáris atomtölteteinek 90 százalékával. Oroszország ma közel 6 ezer, az USA pedig 5500 ilyen töltetet birtokol. Történelmünk során eddig három alkalommal kerültek olyan konfliktusba, hogy az atomháború kirobbanása valóban nagyon kevésen múlott. Az atomháborús veszély szintjét egyébként az úgynevezett DEFCON skálával mérik. Posztunk a 3 legjelentősebb válságokról szól.

A kubai rakétaválság (1962): Kuba szigetén 1959-ben Fidel Castro és Che Guevara forradalma után egy szovjet-barát kommunista rezsim váltotta fel a korábbi Amerika-barát Batista-rendszert. Három évvel később a szovjetek Hruscsov utasítására titokban rakétákat telepítettek Kubába, melyek óriási fenyegetést jelentettek közelségük okán az USA-ra. Ám 1962 október 14-én egy amerikai kémrepülő felfedezte a szovjet rakétákat. A hírre hatalmas pánik tört ki Amerika-szerte.

A kép forrása: britannica.com

John F. Kennedy elnök az amerikai flottával körbezáratta Kuba szigetét (blokád alá vette). Közel állt a helyzet az atomháborúhoz, mely 13 napon keresztül fenyegette a világot: 1962 október 14 és 28 között. Közben az amerikaiak az ENSZ előtt nyíltan is bebizonyították fényképekkel a világnak, hogy a szovjetek valóban atomrakétákat telepítettek Kubába. A szovjetek ezt mindvégig tagadták. A válság mégis véget ért, mert a két szuperhatalom végül megállapodott egymással: a szovjetek elviszik a rakétákat és cserébe az amerikaiak meg Törökországból vonják vissza rakéta támaszpontjaikat. A válság végén forródrót létesült a két szuperhatalom közt. Ez lehetővé tette, hogy a két nagyhatalom vezetője közvetlenül tudjon beszélni időnként egymással (elkerülendő egy hasonló veszélyed helyzetet).

Az 1983-as rakétaválság: A második legjelentősebb atomháborúval fenyegető nemzetközi válság 1983 november 9-11 közt történt. Ekkor valóban nagyon kevésen múlt az atomháború. Reagan és Andropov közt viták zajlottak 1983 őszén, majd 1983 november 3-án egy nagy amerikai hadgyakorlat kezdődött, mely az Able Archer 83 kódnevet kapta. A problémák ott kezdődtek, hogy a hadgyakorlatot a szovjetek valódi támadásnak hitték. Az oroszok Szu-24 es vadászbombázóikat taktikai atomfegyverekkel szerelték fel és indításra készítettek elő, plusz 300 interkontinentális rakétát helyeztek teljes készenlétbe.

A kép forrása: economist.com

Mindezen túl a Szovjetunió mozgósította az Északi és Balti Flottát, miután több atomtengeralattjárót indítottak el az USA partjai felé. Végül egy kettősügynök, Oleg Gorgyijevszkij révén értesült Reagan arról, hogy a Szovjetunió félreértette hadgyakorlatukat és ellencsapásra készül. Willam Casey CIA igazgató és Robert McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó veszélyesnek minősítették a helyzetet. Brent Scowcroft elnöki tanácsadót küldték az amerikaiak Moszkvába, aki végül nagy nehezen tisztázni tudta a helyzetet.

Az ukrajnai háború (2022- ):A harmadik atomháborús válság az ukrajnai háború kapcsán alakult ki még 2022-ben (és tart azóta is). Két évvel ezelőtt, 2022 február 24-én ugyanis az orosz hadsereg általános támadást indított Ukrajna ellen, melynek során Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy egy esetleges észak-atlanti katonai beavatkozás azonnali katonai választ váltana ki az orosz hadseregtől, melyben BÁRMILYEN katonai eszközt bevetése lehetséges lenne. 

Orosz Iskander rakéták. A kép forrása: dsm.forecastinternational.com

Az ukrajnai háború jelenlegi állása szerint Putyin hadserege mindent elkövet Ukrajna legyőzéséért, ám a NATO folyamatos katonai segítségnyújtása miatt Ukrajna eredményesen képes ellenállni a Föld második legnagyobb hadseregének. Vlagyimir Putyin hozhat olyan döntést (ha sarokba szorítják), hogy végső eszközként előbb taktika majd stratégiai atomfegyvereket vet be a harcban. Emiatt a jelenlegi helyzet DEFCON-3 besorolása a történelem harmadik atomválságát jelenti.  

Ajánlott posztok: A legelső választások történelmünkben,  III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

Hazánk történelmében az 1848-as esztendő a parlamentarizmus terén is hatalmas választóvonalat jelentett, hiszen ebben az évben, egészen pontosan 1848 április 11-én szentesítették azt a jogszabályt - az V. cikkelyt (az áprilisi törvények között) - mely bevezette a népképviseleti választási rendszert. Ennek alapján tartották meg Magyarország első választását 1848 június 14-én. A voksoláson 377 mandátum sorsa dőlt el, amiről a lakosság 7%-a (800 ezer fő) dönthetett a szigorú cenzus alapján. (Korábban a választás rendi jellegű volt, súlypontját pedig a municipiális vármegyerendszer jelentette.) Az 1848-as választásokkal megalakuló új, népképviseleti országgyűlés negyedét már a városi polgárság adta.

Az 1848-as országgyűlés helyszíne. Forrás: pestbuda.hu

A cenzus (azaz a választásokon való részvétel előfeltétele) a következőkből állt 1848-ban: legalább ¼-ed jobbágytelek, vagy 300 ezüstforint értékű városi ház, vagy évi 100 Ft értékű fizetés, vagy értelmiségi végzettség szükségeltetett hozzá. Ha kézműves, iparos, vagy kereskedőként saját műhellyel, gyárral rendelkezik valaki és minimum egy fő segéddel dolgoztat vagy ha honorácior (értelmiségi): ügyvéd, sebész, gyógyszerész, Akadémia által elismert művész, Magyar Tudós Társaság tagjai, lelkész szintén választhatott. Passzív választójog: aki képviselővé választható: az aktív választójogi feltételek mellett minimum 24 éves életkor, magyarul írni és olvasni tudás a feltétele.

Érdekesség, hogy a választásokon indult Petőfi Sándor is Szabadszálláson (Jászkun kerületben), de nem sikerült győzelmet aratnia. Bár ismertsége, népszerűsége és verseinek szeretete hatalmas volt Magyarországon, a többség (választókerületében) nem tekintette őt alkalmasnak arra, hogy parlamenti képviselő legyen.

Az 1848 júliusi országgyűlés megnyitása a Pesti Vigadóban. August von Pettenkofen festménye. Forrás: wikipedia

Bár már léteztek bizonyos pártok az országban hiszen a Konzervatív Párt például 1846 november 12-én alakult, az Ellenzéki Párt pedig 1847 március 15-én jött létre, az 1848 júniusi választás nem a mai értelemben vett párt-harcokról szóló, párt-központú küzdelem volt, mint sokkal inkább egyéni jelöltek megmérettetése.

A választások megtartása után az országgyűlést – az első magyar független felelős kormány tagjai és elnöke jelenlétében – 1848. július 5-én a pesti régi Vigadó épületében nyitotta meg István nádor. A képviselőház (a régi alsótábla, az alsóház) a Vigadóban, a felsőház a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett a forradalmi időkben.

 Felhasznált források: 

• Választások Magyarországon (1848-1998) - statis.valasztas.hu
• Az 1848. évi V. törvénycikk - net.jogtar.hu
• Választójog és országgyűlések 1848-1945 - tortenelemcikkek.hu

Ajánlott posztok: III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

Az Árpád-házi királyok időszakának virágkorát III. Béla 24 éves uralkodása jelentette  1172 és 1196 között, amikor a középkori Magyar Királyság gazdaságilag jól fejlődött, Európa egyik élenjárója volt és még hódításokra, terjeszkedésekre is képesnek mutatkozott. III. Bélát saját korában Görög Bélának nevezték mégpedig a szokatlan görögös neveltetése miatt és mert fiatalon 9 évet töltött Konstantinápolyban a bizánci császár udvarában, élvezve I. Manuel teljes bizalmát.

A kép forrása: www.dka.oszk.hu

Édesanyja, Rurik Eufrozina a kijevi nagyfejedelem lánya volt, édesapja pedig II. Géza királyunk, aki sokat háborúzott szomszédjaival (főleg a Halicsi Fejedelemséggel) és Bizánccal.

III. Béla gyermekkorában súlyos trónharcok zajlottak az országban III. István és nagybátyjai (László és István) között. A gyermek Béla sorsa természetesen testvére, a király (III. István) politikájától függött. Az erőskezű magyar uralkodó viszont úrrá tudott lenni a helyzeten és 1163 június 6-án legyőzte nagybátyja (IV. István) seregeit a székesfehérvári csatában. Csakhogy a legyőzött trónkövetelő Bizáncba menekült, ahol szövetségre lépett I. Manuel császárral. A bizánci uralkodónak amúgy is volt követelése a Magyar Királysággal szemben, mégpedig a délvidéki Szerémség, melyet magának akart. Így megindult a magyarok ellen a hatalmas bizánci had.

Ekkor újabb fordulat következett: a bizánci uralkodó harc helyett váratlanul kiegyezett a magyar királlyal. Az alku alapján III. István átadta a Szerémséget Bizáncnak és lemondott több délvidéki területről is (Dalmácia, Horvátország), melynek fejében Manuel ígéretét kapta arra nézve, hogy nem támogatja az ellene harcoló nagybátyját a trónharcban.

Alkujuk megpecsételéseként (afféle politikai túszként) került Bizáncba III. István öccse, III. Béla alig 15 évesen (1163-ban). Egy ideig az utód nélküli császár örököse lett (és leányának jegyese) deszpotész méltóságot megkapva, majd mikor Manuelnek mégis fia született (II. Alexiosz 1169-ben), elvesztette rangját. Ekkor kerül vissza Magyarországra 1172-ben, hogy elfoglalja a magyar trónt (bátyja halála után).

A térkép forrása: wikipedia.org

III. Béla a magyar trónra kerülve rögtön bevezette a bizánci udvarban alkalmazott (és általa jól megtanult) fejlett nyilvántartási rendszert és a hellén adminisztrációt. Megkoronázására 1173 január 13-án került sor Székesfehérvárott. A Szent Korona két része (görög és latin korona) III. Béla idején lett összeillesztve, mint ahogyan a királyi címerbe is ekkor került a bizánci kettős-kereszt. Utóbbi megjelent III. Béla pénzein is, a rézdénárokon.

Balkáni hadjáratokban foglalta vissza Bizánctól Horvátországot és a Szerémséget, majd Velencével is sikeresen harcolva Dalmáciát illetve Zára várát. Hadat viselt a szomszédos halicsi fejedelemség ellen is. III. Béla belpolitikájának mérlege még akkor is erősen pozitív, ha uralkodását a mértéktelen földadományozás és az érthetetlen pénzreform jelentősen árnyalta. Ő volt ugyanis az első Árpád-házi uralkodó, aki komplett vármegyét adományozott oda egyik hívének (Modrus vármegyét a Frangepánoknak). Legfontosabb intézkedésének a bizánci mintájú királyi kancellária létrehozása tekinthető 1181-ben, mert innentől minden hivatalos állami ügyet írásban rögzítettek.

Európa 1180-ban. Forrás: historyonmaps.com

Ekkoriban íródott a „Halotti beszéd”, az „Ómagyar Mária siralom” és ekkor alkotott III. Béla udvarában a Párizsban tanult, titokzatos „P mester” azaz Anonymus is, a ki egy ideig a király jegyzőjeként is működött. III. Béla érdemei közé tartozik még Bátaszék, Zirc, Szentgotthárd apátságainak kiépítése, a ciszterci rend magyarországi megtelepedése és I. László királyunk szentté avatása (1192-ben).

III. Bélát végakarata szerint a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el első felesége, Cahatilloni Anna mellé. A sírt 1848 decemberében Érdy János régész tárta fel. Később a maradványokat a Nemzeti Múzeumba vitték, majd 1898-ben a budai Mátyás-templomban temették el újra.

Az Árpád-kor egyik legnagyobb uralkodóját első házasságából született fiai követték: előbb I. Imre (1196-1204) majd az Aranybullát kiadó II. András (1205-1235).  

Ajánlott posztok: Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

Könyves Kálmán 1095 és 1116 között uralkodott a középkori Magyar Királyságban. Érdekes jelzőjét a "könyves" kifejezést a korszakhoz képest szokatlan műveltsége okán kapta. Abban az időben ritkaságnak számított az írni - olvasni tudó, latinul beszélő koronás fő. Szent István sem volt írástudó ember, híres művét a fiához írt "Intelmeket" is egy bencés szerzetes jegyezte le a király számára.

Kálmán trónra kerülése bonyodalmakkal kezdődött, ugyanis apja I. Géza testvérét Álmost szánta a trónra, és Kálmánt Várad püspökének akarta megtenni. Ám halálos ágyán megváltoztatta döntését és mégis inkább Kálmánra hagyta a trónt. Így egy írástudó, művelt pap lett Magyarország új uralkodója akit a "könyves" jelzővel illettek (papi műveltségéért).

Könyves Kálmán uralkodása alatt Álmos többször fellázadt testvére ellen, így végül Kálmán, a fiával együtt megvakíttatta, hogy uralkodásra alkalmatlanná tegye. Az alig 7 esztendősen megvaktott Béla herceg azonban 16 évvel később, (Kálmán és fia halála után) mégis elfoglalhatta a magyar trónt és irgalmatlan bosszút állt mindazokon a magyar főurakon, akik részt vettek megvakításában. 1131-ben összesen 68 magyar főurat végeztetett ki (Aradi országgyűlés).

Kálmán alatt vonult át hazánkon az első keresztes-hadjárat serege, mely sajnos fosztogatott a Magyar Királyságban, így Kálmán határozottan közbelépve szorította őket a törvényeink betartására.

Kálmán hódításokat is végzett: 1105-ben elfoglalta a tengerparti dalmát városokat (a ma Adriai tengerpart nagy részét).

Kálmán törvényei a magántulajdont illetően sokkal enyhébbek voltak Lászlóénál. Ez arra utal, hogy javult Magyarországon a bűnözés és a pogány életmódot folytatók aránya.

Kálmán törvényei: Három témakörben születtek törvényei:

• magántulajdon védelme
• földesurakra vonatkozó törvények
• egyházi rendelkezések.

Tolvajlás, kóborlás, pogányság büntetése (halál kiszabása, csak akkor, ha marhánál nagyobbat lop valaki). Földesuraknak előírta a telekkatonaság rendszerét, vagyis földjük után egy-egy lovaskatonát kellett adniuk a királynak. Ami az egyházi rendelkezéseit illeti: papok nősülésének tilalma, papok képzése, pogányság tiltása fűződik uralkodásához. 

Ajánlott posztok: Szent László uralkodása, Széchenyi István gróf, Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

Szent László uralkodása

Szent László 1077-ben került a trónra mégpedig I. Béla királyunk és a lengyel Richeza hercegnő fiaként. Uralkodása idején a Magyar Királyság számtalan gonddal küszködött: rossz volt a közbiztonság, rengeteg volt a lopás és a lakosság egy része még mindig kóborló életmódot folytatott. (Egyházi vagy idegen földeken legeltette jószágát, nem fizetett adót és ősei módjára vándorolt keresztbe - kasul az országban.) [tk.122]

Szent László a Képes Krónikában (Forrás: eletestudomany.hu)

A király a rend helyreállítása érdekében nagyon szigorú törvényeket hozott. Elrendelte például, hogy aki egy tyúk értékénél (vagy 10 dénárnál) többet lopott, azt akasszák fel. Büntették a kóborlást is és a pogány hit gyakorlását is. De a király jó példát is akart a magyarok elé állítani. Ezért azok közül, akik régebben sokat tettek a kereszténységért, többeket a szentek sorába emelt. Köztük volt 1083-ban István király, a fia, Imre herceg és Gellért püspök, akiket innentől szentekként emlegettek.

Szent László külpolitikája

László a külső ellenséggel szemben is megvédelmezte az országot. Nagy veszélyt a kelet felől támadó sztyeppei népek jelentettek. Ők úzok voltak, de a krónikák kunoknak nevezték őket. Ellenük királysága előtt is harcolt, s maga vezette a sereget. Mivel vitézségből sokszor adott példát katonáinak, később lovagkirálynak nevezték.

Szent László 1091-ben megszerezte a Magyar Királyság számára Horvátországot is, mivel lánytestvére, Ilona az 1089-ben elhunyt horvát király, Zvonimir özvegye volt. (Felkérte Lászlót (testvéreként) a Horvátország feletti uralkodásra.)

László jó viszonyra törekedett a német császárral és Bizánccal is, de ha kellett, fegyverrel védte királysága érdekeit. Magyarország tekintélyét jelzi, hogy leányát késôbb bizánci császár vette feleségül. Ô volt Piroska, akit az ortodox egyház szentté avatott (Szent Eiréné).

Szent László uralkodásának mérlege

Egy megerősödött, keresztény vallású és Európában elismert országot hagyott unokaöccsére, az eredetileg papnak szánt Kálmán hercegre. Kálmán 1095-ben lépett a trónra, mint a korszak egyik legműveltebb uralkodója (ezért is kapta meg az utókortól a "könyves" jelzőt).

Ajánlott posztok: Széchenyi István gróf, Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

Napjainkban a dátumozás közismert módon és globálisan alkalmazva történik, ám a középkor jelentősen eltérő módszereket használt. Hogyan kelteztek eleink mondjuk ezer esztendeje? 

A jogbiztosító céllal kelt okleveleken például mindig feltüntették a kibocsátás dátumát, igaz, nem a napjainkban használt év-hó-nap megjelöléssel. Az év jelölésére több lehetőség is kínálkozott. Az egyik legelterjedtebb az uralkodási év volt. A császárok Nagy Károly, a pápák I. Hadrianus óta, a magyar királyok következetesen II. András óta jelölték, hogy az oklevél trónra lépésük hányadik évében kelt. Az uralkodás kezdetének ismerete lehetővé teszi az ilyen évjelölés pontos átszámítását. A számolásból adódó esetleges pontatlanságokat a napjainkban is használatos keresztény évszámítás megjelenése és elterjedése küszöbölte ki.A keresztény éra kezdőpontja Krisztus születése. Először Dionysius Exiguus római apát alkalmazta, érvényre jutását pedig Beda Venerabilisnak köszönhette, akinek Az időkről című munkája révén valamennyi keresztény népnél elterjedt. A többi számítási módot azonban csak a középkor végén tudta teljesen kiszorítani, s a pápai oklevelekben is csak a 10. század második felétől alkalmazták.

A különféle érák létezése mellett nehézséget okoz, hogy a középkorban helyenként változott az év kezdő napja. Az azóta egyeduralkodóvá vált január 1-jei évkezdést - habár ismerték - a 14. századig ritkán alkalmazták a hivatalos okiratokban, krónikákban. Csak a 16. század után vált Európa-szerte általánossá. Emellett évkezdő napnak számított március 1. (Velencében a 18. század végéig használták); március 25. (pl. Firenzében vagy Angliában, ahol az adózási évnek még ma is ez a kezdő napja); húsvét - annak ellenére, hogy évről évre más napra esett (pl. Franciaországban); szeptember 1. (a bizánci császárságban és a görög vallást követő népeknél), valamint a leginkább elterjedt december 25., karácsony. Magyarországon többnyire ez utóbbi volt használatos. A 13. századtól elvétve előfordult január 1-jei évkezdés is, amely a december 25-31. között írt oklevelek esetében nehezíti meg a helyes dátum megállapítását.

A napi dátumot a középkorban is jelölhették a mai formában, megjelölve a hónapot, napot, ez volt azonban a legritkább. Magyarországon például leginkább az egyházjogi ügyekben tevékenykedő közjegyzők kelteztek ily módon. Az általuk kibocsátott oklevelek mennyisége azonban csupán töredéke a hazai oklevéltermésnek. A hónapok latin elnevezését a középkor a rómaiaktól vette át, s azóta is ezt használjuk: januarius, februarius stb. Emellett több nemzeti nyelvben a hónapoknak létezett más elnevezése is. A magyarban például a hónap legjelentősebb egyházi ünnepéhez kapcsolódott.

A legelterjedtebb keltezési mód is a különböző ünnepekhez kötődött: ha a megjelölni kívánt időpont ünnepnapra esett, a dátum az ünnep nevét tartalmazta, ha a kalendárium arra a napra nem tüntetett fel ünnepet, azt jelezték, hogy milyen ünnepnap előtt vagy után, a hét melyik napján történt az esemény vagy kelt az oklevél. Nézzünk néhány példát! Ha az oklevél végén a következő keltezést találjuk: "datum in festo sancti Stephani regis, anno domini MCCCC XL mo", akkor tudjuk, hogy azt a nótárius 1440-ben, Szent István király ünnepnapján, azaz augusztus 20-án írta. Aki az egyházi ünnepeket ismeri, annak naptárt se kell ehhez kézbe vennie. Ha azonban azt olvassuk: "datum feria sexta proxima post festum sancti Stephani regis anno...", akkor a dátum pontos átírásához már oklevéltani naptár szükséges, ha nem áll szándékunkban bonyolult számításokba fogni. Csak így tudhatjuk meg, hogy az 1440-es évben a Szent István nap után feria sexta, vagyis a hét hatodik napja, a péntek augusztus hányadik napjára esett. A hét első napja a vasárnap volt, amelyet azonban Dominica néven jelöltek, feria secunda a kedd volt, feria tercia a szerda, és így tovább. A keltezést az is nehezíti, hogy míg a példában említett Szent István napja mindig augusztus 20-ra esik, addig az egyházi évnek vannak változó ünnepei is: megtartásuk ideje legnagyobbrészt a húsvét időpontjától függ.

A középkorban nem ismerték a ma használatos egy-egy évre szóló naptárt. Úgynevezett öröknaptárt használtak, amelyben csak az állandó ünnepek és a szentek nevei szerepeltek a maguk változatlan helyén. A mozgó ünnepek és a vasárnapok jelölésére az úgynevezett aranyszám és a vasárnapi betű szolgált. A számítás megkönnyítésére gyakran egy naptárkeréknek nevezett ábrát mellékeltek. Ez a számunkra nehézkesnek tűnő keltezési módszer olyannyira népszerű volt, hogy még a 16. század végén, teljesen protestáns vidékeken is a szentek ünnepei szerint kelteztek hivatalos és magánjellegű iratokat egyaránt.

A középkori ember számára az idő múlását legplasztikusabban az egymást követő ünnepek eljövetele jelezte. Egyházi ünnepekhez kapcsolódtak a mezőgazdasági termények beszolgáltatásának napjai és a bírósági határnapok, például Vízkereszt, Szent György stb. octavájára, azaz nyolcadik napjára szólt az idézés. Az ünnepnapok száma Európában időről időre és helyenként is eltért egymástól. Az ünnepek köre évszázadról évszázadra bővült: például a Szentháromság ünnepét XXII. János pápa tette általánosan kötelezővé 1334-ben; Mária látogatásának, Sarlós Boldogasz-szonynak ünnepét VI. Orbán pápa emelte ferences rendi ünnepből általános egyházi ünneppé 1389-ben; Urunk színeváltozásának augusztus 6-án megült napját III. Callixtus pápa a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetére tette az egyházban egyetemessé. Emellett léteztek helyi szentek is, akiket csak egy-egy országban, esetleg csak valamely szűkebb régióban tiszteltek. Míg a Thüringiában ifjan elhalt magyar királylány, Árpád-házi Szent Erzsébet Európa-szerte ismert és kedvelt szentté vált hihetetlenül rövid idő alatt, addig a Magyarországon rendkívül népszerű Szent László király tisztelete alig terjedt túl az ország határain.

A kötelezően megtartandó ünnepeket Magyarországon elsőként a szabolcsi zsinat határozatai írták elő 1092-ben. Az itt felsorolt ünnepek száma - a vasárnapokon kívül - 28, míg az 1493-ban megtartott esztergomi és az 1515-ös veszprémi zsinat már ötvennél is több ünnep megtartásáról rendelkezett. Az ünnepeket parancsolt és nem parancsolt ünnepekre osztották fel. Míg az utóbbit csak az egyházi szertartásokban kellett megtartani, addig a parancsolt ünnepek a hívőknek is két kötelességgel jártak: misehallgatással és a szolgai munkáktól való tartózkodással. Az ünnepek sorából a karácsony és a húsvét mellett - jelentőségét tekintve - mindenütt kiemelkedett az egyházközség saját védőszentjének ünnepe, amely az év egyik legjelentősebb helyi eseménye volt. A nagy búcsújáró helyek, mint például Várad is, ezen az ünnepen vonzották a legtöbb hívőt.

Nagyon köszönjük a poszt kikerülését! A korábbiakban a legnagyobb orosz cár, és Hermann Göring élete volt blogunk témája ezúttal pedig a XIX.  századot választottuk és a magyar történelmet, konkrétabban: Széchenyi István sajátos anglomániájáról ejtenénk szót.

Forrás: wikipedia.org

A gróf elsősorban 1830-ban megírt Hitel című művéről ismert, mely elindította a reformkort mégpedig a mű rendkívül fontos gondolataival és felvetéseivel, ám ennek megírásában és általában véve Széchenyi reform-gondolataiban óriási szerepet játszott a britekhez fűződő sajátos viszonya, mely főleg kiutazásain szerzett élményeire épült.  

Széchenyi Istvánt a magyar arisztokrácia tagjaként élete első felében elsősorban olyan dolgok érdekelték, melyek leginkább a főnemesség kiváltságai voltak: a sok utazás, művelődés, társasági eseményekre járás és a katonai - tiszti karrier megvalósítása. Egy bizonyos ponton azonban a legnagyobb magyar (ahogyan Kossuth nevezte) megelégelte mindezt és a haza fejlesztése illetve a politikai élet felé fordult. Ebben a bizonyos fordulatban jelentékeny szerepet töltött be két angliai utazása katonaévei alatt: az első, 1815-ben még egyedül, a második pedig 1822-ben barátjával Wesselényi báróval. 

Az ipari forradalom kiteljesedési szakaszában járó Anglia egészen elvarázsolta Széchenyi grófot mindkét alkalommal amikor ott járt. A nagyvárosias London, az épülő hatalmas hidak, az egyre szaporodó vasútvonalak, a jól működő és új technológiákat alkalmazó gyárak és a pezsgő brit társadalmi élet mind-mind azt a benyomást keltették a grófban, hogy a szigetország messze megelőzte Európát. Nem is tévedett ebben. Eltökélte tehát, hogy hazatérve saját hazáját is az angolok által megkezdett útra vezeti majd és élen jár fejlesztéseivel és kezdeményezéseivel. Az 1822-es angliai útja után szeretett volna dunántúli mintagazdasága kialakításához hitelt felvenni Bécsben, amit a Magyarországon még mindig érvényben lévő középkori Aviticitas (ősiség) miatt elutasítottak. Ráébredt arra, hogy Magyarország felemeléséhez és Angliához való közelítéséhez alapvető reformokra van szükség (többek közt az ősiségnek és a többi feudális csökevénynek az eltörlésére). 

Politikai pályára lépéséhez megszületett tehát benne a végső elhatározás, amit tettekre is váltott: szögre akasztotta az uniformist (melyet egyébként is tervezett, mert előléptetése őrnaggyá indokolatlanul késett) és 1825-ös híres felajánlása után (amikor egy magyar tudós társaság megalapítására ajánlott jelentékeny összeget a rendi gyűlés előtt), megírta 1830-ban a Hitelt és megkezdte országépítő munkáját.

Forrás: cultura.hu

Megkezdte a dunai és balatoni hajózás (és gőzhajózás) fejlesztését modern téli kikötőkkel (hiszen Angliában is kulcsszerepet töltenek be a hajók), kezdeményezte nagy folyóink, legfőképp a Tisza szabályozását (a folyamatos hajózhatóság érdekében), részt vállalt a kereskedelmi bank megalapításában (szintén brit mintára), nemzeti kaszinókat kezdeményezett, hogy a magyar nemesek, angol mintára találkozhassanak egymással a haza sorsának megvitatására, megkezdte a részt vállalt a kereskedelmi bank megalapításában és a haza lóversenyek felélesztésében, nem beszélve a hazai selyem-gyártás (selyemhernyó-tenyésztés) beindításáról és egyéb kezdeményezéséről, mint az első hengermalom megépítése és az iparfejlesztést biztosító törvények megalkotásának javaslata.

Élete egyik főművének azonban a Lánchíd megépítését érezte, mivel pontosan látta, hogy hazánk fővárosa nem tud fejlődni, amíg legfőbb részei között nincs állandóan átjárható híd (a korábbi, kezdetleges hajóhíd helyett). A szívügyévé váló projektet mindvégig kézben tartotta: híd alapot hozott létre és Angliából mérnököt hozott a fővárosba a híd megépítéséhez. Sajnálatos módon azonban a híd 1849-es átadásánál már nem tudott jelen lenni, részint a közben kirobbanó szabadságharc, de legfőképp ideg-összeroppanása okán. Széchenyi gyermekkorától kötődött Ausztriához és a császári udvarhoz, miközben őszinte naivitással hitt abban, hogy Magyarország felemelése lehetséges a bécsi udvar meggyőzésével. Amikor azonban elkezdődtek a harcok nem tudta elviselni a két nép háborújának gondolatát. 

Széchenyi gróf valóban kiérdemelte a legnagyobb magyar megszólítást, mert ő tényleg rengeteget tett hazája felemelkedéséért, miközben az a vágy hajtotta, hogy Magyarország ugyanolyan fejlett, modern, élhető és erős állam legyen mint a kor leghaladóbb királysága: Anglia. 

Ajánlott posztjaink: Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /

Adolf Hitler jelentős létszámú politikai, gazdasági és katonai vezetéssel uralta a III. Birodalmat (illetve a háború során megszerzett területeket) ám ennek a hatalmas kollektívának volt egy kiemelt tagja, akit 1934-ben hivatalosan és törvénybe iktatott módon is Hitler utódjának jelöltek: Hermann Göring. Ő volt a Reichstag (német parlament) elnöke, Poroszország miniszterelnöke, a Luftwaffe (német légierő) főparancsnoka és a haderő birodalmi marsallja. 

A kép forrása: simurg.info

Hermann Göring 1893-ban született Dél-Németországban, egy ma 64 ezres városkában, az osztrák határ közelében fekvő Rosenheimben.  Apja, Heinrich Ernst Göring jogi doktorként nagy megbecsülésnek örvendett a vidéken, édesanyja, Franziska Tiefenbrunn a tipikus bajor feleségek egyszerű életét élte a háztartással törődve.

Az öt Göring csemete pályaválasztásáról a családfő döntött és a legokosabb fiát, Hermannt katonai pályára szánta. Akkoriban a hadsereg kiemelkedési lehetőséget kínált, ha bizonyos rendfokozatig emelkedett egy tiszti pályára lépő fiatal. Göring így már 12 évesen kadét-iskolába került.

Az első világháborúban eleinte a nyugati fronton szolgált és az Elzászban folytatott csatákban aktívan és bátran vett részt így korán a Vaskereszt második osztályával tüntették ki. Közben azonban tiszti karrierre vágyott és elismerésre. Bár a repülő fegyvernem még gyermekcipőben járt akkoriban, mégis hatalmas elismerés és népszerűség övezte a sikeres pilótákat, így Göring már a háború második évében eldöntötte, hogy a légierőhöz jelentkezik. Azt 1915-ös háborús esztendőben már pilótaként harcolt.

A háború végéig, vagyis 1918 novemberéig Fokkerével összesen 22 ellenséges repülőt lőtt ki, ami ha nem is helyezte a hallhatatlan pilóta-legendák közé, nevét mindenképp az élmezőny legjobbjainak sorában emlegették. Akkoriban a sztár-pilóta egyébként  a németeknél Manfred von Richtofen volt (a vörös báró), aki 1918 április 21-ig (halála napjáig) 80 ellenséges gépet lőtt ki. Göring azonban így is eljutott az őrnagyi rendfokozatig, sőt végül 1918-ban alezredesként szerelték le. Richtofenhez hasonlóan ő is megkapta bátorságáért a Pour Le Meritét.

A háború után, 1921-ben a müncheni egyetem hallgatója lett, miközben megismerkedett a nácizmussal is. Az egyszerű eszmerendszer, mely a németeket felsőbbrendűnek állította be, azonnal magával ragadta Göringet, így még abban az évben látogatni kezdte a nemzetiszocialista gyűléseket. Még 1921-ben megismerte a nála 4 évvel idősebb Adolf Hitlert, akivel a kölcsönös megbecsülés „talaján” rögtön harcostársak lettek. Göring a náci párt tagja lett, majd Hitler bizalmasa és 1922-től egyik legfőbb embere az SA (Sturmabteilung) élén.

Göring 1923-ban részt vett Hitler első hatalomátvételi kísérletében a müncheni sörpuccsban, mellyel a bajor tartományi kormányt akarták leváltani és helyükre lépni. Ám a német hadsereg bajorországi egységei hűek maradtak a központi vezetéshez és leverték a puccsot. Az egyetlen jelentősebb utcai tűzharcban azonban comblövést kapott Göring és Ausztriába menekült. Itt hosszas kezeléseket kapott, melyek alatt rászokott a morfiumra. Függősége innentől egészen haláláig megmaradt, bár fogságba kerülésekor az amerikaiak, megpróbálták leszoktatni a drogokról.

Hitler és Göring 1934-ben. Forrás: Bundesarchiv

Göring karrierje 1928-ban kezdett igazán felívelni, amikor a Reichstag képviselője majd 1932-től elnöke lett. Később, 1933-tól, a nácik hatalomra kerülésétől Hitler porosz belügyminiszterré majd porosz miniszterelnökké, rövid ideig a Gestapo első emberévé tette. Szintén 1933-ban lett légügyi miniszter, ebben a minőségében kezd a Luftwaffe megszervezéséhez.

Göring magánélete nem alakult éppen túl szerencsésen: első házasságát még 1923-ban kötötte, de felesége 1931-ben elhunyt tüdőbetegségben. Másodszor 1935-ben nősült ekkor már nem más volt násznagya, mint maga a Führer.

Hitler választási győzelme, majd 1933-as kancellári kinevezése után, Göring a legfontosabb tanácsadók egyikévé lépett elő. Az ő javaslatára születtek meg az első olyan németországi táborok, ahová politikai foglyokat vitettek és ahová az SA majd az SS záratta a megbízhatatlanokat. Az egyik ilyen Dachau volt, itt halt meg Hitler egyik legfőbb korabeli kritikusa is, Fritz Gerlich újságíró (1934 június 30-án). A Gestapo azaz titkos államrendőség is Göring szorgalmazására jött létre 1933 április 26-án.

A háborús évek

Az 1939-ben kezdődő második világháborúban eleinte kifejezetten kincset ért Göring háborús pilóta tapasztalata, melyet a Luftwaffe élén kamatoztatott, miközben Hitler teljes bizalmát élvezte. Ám az összetettebb légi hadműveletekhez nem értett és a légflotta gazdasági helyzetét sem tudta javítani. Jobban érdekelte a különböző címek halmozása és a kincsek, műtárgyak, festmények, szőnyegek más régiségek begyűjtése.

Göring egyik legjelentősebb melléfogását az angliai csata jelentette, melyben folyamatosan győzelmeket ígért a Führernek, miközben hibás döntései és az értelmetlen bevetések hatalmas veszteségeket okoztak a Luftwaffének. A Führer végül leállította Anglia légi megtámadásának tervét és elhalasztotta a szigetország lerohanását, hogy megmentsen annyi német vadászgépet és bombázót, mely elegendő a háború folytatásához (és például a Szovjetunió megtámadásához). 

Göring népszerűségét tovább csökkentette a Führernél a sztálingrádi fiaskó, amikor a légi-marsall képtelen volt megszervezni a sztálingrádi légihidat, az ott rekedt 300 ezer német katona ellátására. Az egykori utód így 1943-ra érezhetően kegyvesztett lett és a háború második szakaszában már csak a kábítószerek és a harácsolás kötötték le. Kövér Hermann (ahogyan a Führer gyakran hívta) életében fontos fejezetet jelentett Hitler elárulása 1945 április 29-én, amikor bejelentette a Führernek, hogy helyette kezdi meg a tárgyalásokat a szövetségesekkel. Bár arra hivatkozott, hogy ezt azért teszi, mert a Führer az ostromlott és körbezárt Berlinben rekedt, nyilvánvalóvá vált, hogy árulásra készül. Hitler dührohamot kapott táviratának elolvasása után és bántotta, hogy a legrégebbi harcostársa tette ezt vele.

Egyébként Rudolf Hess még régebben volt Hitler mellett, de ő ekkor már évek óta volt az angolok foglya. A másik közeli embere Himmler ugyancsak az utolsó napokban fordult a Führer ellen, amikor Göringhez hasonlóan önállósította magát a szövetségesekkel való tárgyalásokkal. Mindkettejük árulása nagy fájdalmat okozott Hitlernek, aki az öngyilkossága előtti napon elrendelte Göring letartóztatását. Ez ugyan megtörtént, de aztán Hitler halálhírére el is engedték.

Göring a háború utolsó napjaiban Ausztriáéba menekült, majd 1945 május 9-én Salzburg közelében került amerikai fogságba (a 7. hadseregnek jutott a "megtiszteltetés" hogy elsőként őrizhette). Az egykor nagy hatalmú légi-marsall végül a háborús bűnösök nürnbergi perében lett vádlott.

Göring a nürnbergi perben. Forrás: jpost.com

Rabsága alatt mérték meg a többi náci vezetővel együtt intelligenciáját, mely mindenkit meglepő módon 138-as IQ-eredményt hozott. Göringre végül a nemzetközi bíróság halálos ítéletet szabott ki, ám kivégzése előtt, 1945 október 15-én egy addig elrejtett cián-kapszulával öngyilkosságot követett el cellájában. Burton C. Andrus börtön-parancsnok szerint Göring vagy kezdettől rejtegette a kapszulát (sokak szerint köldökében, majd cellája WC kagylójában) vagy becsempészték hozzá. Akárhogyan is történt, végül gyáván és magányosan halt meg cellája sötétjében.  

 Harmat Árpád

Ajánlott posztok a blogon: Nagy Péter cár / Korhű film: Törvények kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /