Az 1956 október 23-án kirobbanó magyar forradalom és szabadságharc a kommunista diktatúra eltörléséért és a szovjet megszállás megszüntetéséért indult. Csupán 20 napig tartottak a harcok, hiszen már november 11-én elhalgattak a fegyverek a hatalmas túlerőben érkező szovjet hadsereg beavatkozása nyomán. Ám ebben a bizonyos 20 napban (október 23 és november 11 között) bizony igazi hősök születtek, valódi hőstettek krónikái íródtak és az egész világ figyelme felénk fordult egy időre. Három különlegesség is árnyalta azoknak a napoknak az eseményit. Posztunk ezekről szól.

Az 1956 -os budapesti harcokról több külföldi újságíró is tudósított akkoriban, mégpedig személyesen járva a feldúlt utcákat a magyar fővárosban. Egyikük, egy bizonyos Vagn Hansen dán fotoriporter azonban kiemelkedett közülük, mert 1956 november elsején (más források szerint október 31-én) ő készítette el az 56-os események leghíresebb fotóját, mely az egész világot bejárta. A kép 56 szimbóluma lett a nyugati sajtóban Bécstől Washingtonig. A fotón egy alig 15 esztendős lány látható pufajkában, csizmában és orosz géppisztollyal a nyakában.

A kép forrása: minalunk.hu

A kislány, akit Szeles Erika Kornéliának hívtak 8 nappal a kép elkészítése után halt meg az utcai harcokban, amikor szovjet katonák nyakonlőtték, miközben egy sebesült társán próbált meg segíteni. Akkor már vöröskeresztes ápolónőként dolgozott, mert barátai meggyőzték arról, hogy így többet segíthet mint utcai harcosként. Hansen így emlékezett a lányra:

 "… Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot és a forradalom jelképévé vált. Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt [...] zubbonyban, orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla.

Az 1956-os események másik egyedi részlete a híres Sztálin szobor ledöntése volt a forradalom legelső napján, 1956 október 23-án. Az akkoriban Felvonulási téren ma Városligeti fasornál 1953-ban felavatott  8 méteres (talapzattal együtt 25 méter magas) bronzból készült Sztálin szobrot a kommunista diktatúra és szovjet megszállás szimbólumaként kezelték a pestiek. Ennek tudható be, hogy már a forradalom legelső napján odasereglett egy hatalmas tömeg a ledöntésére.

A kép forrása: wikipedia.org

Nem ment azonban könnyen, hosszú kínlódás után csak este 21 óra 37 perckor sikerült a szobrot ledönteniük. Két MÁVAUT alkalmazott lángvágókkal esett neki a szobor csizma részének (mert ott volt a legvékonyabb) majd teherautókra kötött acélsodrony-kötelekkel húzták el, amíg el nem törött az elvékonyított helyeken (a két csizmaszárnál). Ezt követően vontatták el a Blaha Lujza térig, ahol aztán az emberek nekiestek, ütötték, vágták és darabolták. Pongrátz András így emlékezett vissza a szobor ledöntésére:

" ... a tömeget végül sikerült hátrakönyörögni. S akkor a teherautók a most már meggyengített szobrot nagy recsegések és ropogások közt le tudták húzni. Talán addigi életem legörömtelibb pillanata volt, amikor a nagy tömegű, gyűlölt szimbólum nagy robaj közepette lezuhant a földre, és ott hevert. Diadalmasan felmásztunk rá, s mintha mindjárt az egész kommunizmust győztük volna le, örömmámorban úsztunk, és csak ölelgettük egymást."

A kép forrása: LINK

Végül 1956 harmadik fontos részlete az úgynevezett véres csütörtök volt 1956 október 25-én. A véres csütörtök reggelén az Astoriánál gyülekezett néhány ezer ember, akik megindultak a Kossuth térre, miközben a külvárosi részekből ezrek csatlakoztak hozzájuk (főleg munkások). A tömeg folyamatosan nőtt és lettek vezetőik is, akik küldöttséget menesztettek a Parlamentbe (ezeket nem engedték be a kormányőrök és a szovjet - magyar katonai alakulatok). A közhangulatot a szemtanúk szerint kifejezetten békésnek lehetett mondani. Később azonban 11 órakor Ivan Alexandrovics Szerov tábornok, a KGB vezetője a helyszínre érve és a szovjet harckocsizókkal barátkozó tüntetőket megpillantva riasztólövések leadására adott parancsot, mire teljes lett a zűrzavar: a tömeg pánikba esett, miközben ismeretlen helyekről lövések érkeztek a térre. Sokan fedezéket próbáltak keresni, de a szovjet páncélosok lecsukták a tetőnyílásaikat (torony fedeleket) és tüzelésbe kezdtek. Közben a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről AVO-s fegyveresek kezdtek válogatás nélkül lövöldözni a tömegre. (Gosztonyi Péter hadtörténész szerint az államvédelmis Partizán Szövetség emberei tüzeltek.)

A kép forrása: Nemzeti Fotótár (hirado.hu)

A legnagyobb pusztítást vélhetően Szerov parancsára megjelenő és a Báthory utcából a térre kihajtó szovjet harckocsi okozta, mely repeszgránátokat zúdított a tömegre. Ugyancsak komoly véráldozatot követelt egy határőr egységből álló zöld-ávós különítmény sortüze, mely a Parlamentet védő harckocsik előtt állókra irányult. Az áldozatok pontos száma ma sem ismert de többnyire 100 és 500 közti becslések láttak eddig napvilágot. Az elesettek nagy része idős volt és nő, ami bizonyítja az oroszok és ÁVO-sok vagtában történő esztelen tüzelését mindenkire aznap.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyarság egyik legjelentősebb küzdelme volt szabadságáért, melyről Márai Sándor sorai tudnak csak méltóképpen megemlékezni:

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik-
Ők, akik örökségbe kapták-:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? ..."

/Mennyből az angyal - Márai Sándor/

Nemzeti ünnepünkön emlékezzünk az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire méltó kegyelettel és főhajtással. 

Harmat Árpád

Ajánlott posztok: A Habsburgok története / III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /