A második világháború köszöbén 1938-ban a nagyhatalmak beleegyezésével és asszisztálásával feldaraboltak egy független országot Csehszlovákiát. Az esemény, mely müncheni egyezmény (vagy Müncheni Konferencia) néven vonult be a történelembe sajátos aktualitást kap napjainkban, amikor épp egy másik ország feldarabolására készül a világ. Nézzük, hogyan is zajlott ez akkoriban 1938-ban Csehszlovákia esetében.

A második világháború küszöbén, 1938-ban a világ két jól elkülöníthető táborra szakadt szét: az egyik oldalon a fasiszta államok álltak az Adolf Hitler által megteremtett szövetségi rendszerben Németország, Olaszország és Japán összefogásában (több csatlakozásra váróval, mint például Románia és Magyarország), a másikon pedig a nyugati hatalmak Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok álltak (egyéb nyugati államok támogatásával mint például Kanada, Hollandia és Belgium). Fontos tényező volt még a sztálini Szovjetunió, mely ekkoriban még átmeneti egyezségre törekedett Hitlerre (melyet 1939-ben létre is hoz majd).

Müncheni Konferencia 1938 szeptember 29. Mussolini, Hitler, Daladier, Chamberlain. A kép forrása: britannica.com

A két említett tömb között a 30-as években többször volt összeütközés, például a spanyol polgárháború során 1936-1939 között (amikor Hitler a madridi kormány ellen támadó Francisco Francot támogatta míg a nyugati hatalmak a másik oldalt). A konfliktus alatt 1938-ban elkezdődött egy másik válság is a Müncheni Konferencia összehívásakor. A konferenciát Adolf Hitler kezdeményezte, hogy törvényesítse azon szándékát, hogy megszállja és feldarabolja a szomszédos Csehszlovákiát. Hivatkozási alapja az úgynevezett szudéta németek sorsa volt (3 milliós németség a cseh területeken), akiket állítása szerint súlyos sérelmek értek Csehszlovákiában így a németség oltalmára szorultak.

A konferenciára, melyen a Csehszlovákia sorsáról és jövőjéről hoztak döntést meg sem hívták a csehek képviselőit, gyakorlatilag a fejük felett döntöttek róluk. A résztvevő négy hatalom közül pedig kettő eleve fasiszta ország volt: Németország (Adolf Hitler) és Olaszország (Benito Mussolini illetve Galeazzo Ciano képviseletében). A másik két résztvevő nagyhatalmat oppurtunista vezetők képviselték, mégpedig a francia Édouard Daladier és a brit Neville Chamberlain személyében. Az eseményen résztvettek a fontosabb náci vezetők is, mint Hermann Göring (a Reichstag feje és Hitler kijelölt politikai utódja) illetve Martin Bormann náci pártminiszter.

Neville Chamberlain aki asszisztált Csehszlovákia felszámolásában Hitlernek. Forrás: encyclopedia.ushmm.org

Chamberlain már a konferencia előtt, 1939 szeptermebr 24-én találkozott Hitlerre Berchtesgadenben ahol megismerhette Hitler álláspontját Csehszlovákia ügyében. Itt alakult ki azon véleménye, hogy ha Csehszlovákia feldarabolásának kérdéseben nem tesz eleget Hitler követelésének, akkor azzal a világháború azonnali kirobbanását kockáztatja. Chamberlain úgy érezte tehát, hogy személyes történelmi feladata (sőt küldetése) megakadályozni a világháborút mégpedig azzal, hogy hozzájárul hazája nevében Csehszlovákia német bekebelezéséhez. A dokumentum aláírása után (mellyel Csehszlovákia gyakorlatilag eltűnt a térképekről) még büszke is volt tettére, mert szentül hitte, hogy ezzel megekadályozta a háborút.

Ám nem így történt: Hitler terjeszkedését semmi nem állíthatta meg, Csehszlovákia bekebelezése után folytatta agresszióját a szomszédos országok ellen. Kiderült, hogy Csehszlovákia megszerzése csak egy láncszem volt telhetetlen hódítási vágyainak sorában, mely igazából Ausztriával kezdődött, melyet 1938 március 13-én bírt csatlakozásra. Ezt követte Csehszlovákia megszerzése majd az új célpont Lengyelország megtámadása. Ennek lerohanása majdnem pont egy évvel a Müncheni Konferencia után lett a második világháború kirobbanásának napja (1939 szeptember 1). Így tehát bebizonyosodott, hogy Chamberlain megalkuvó politikája nem vált be, hiszen Hitler nem elégedett meg Csehszlovákiával, Lengyelországot is akarta utána pedig egész Európát. 

A konferencia Hitler kedvenc városában Münchenben kezdődött 1938 szeptember 29-én, mégpedig a náci párt egyik adminisztratív épületében a Katharina von Bora strasse 10 szám alatt. Az épület ma is áll a Koenigsplatzon, a neve: Führerbau (Koenigsplatz, Arcisstrasse 12., Maxvorstadt) és jelenleg a zeneművészti egyetem használja. 

A kép forrása: www.rferl.org

A végső döntés Csehszlovákiát négy részre bontotta: Csehország (Bohemia és Moravia) a szudéta németséggel együtt a Német Birodalom része lett mint "Cseh-Morva Protektorátus". Ide már 1938 október 1-én megkezdte bevonulását a német hadsereg és október 10-ig teljes egészében be is fejeződött a megszállása.

A kép forrása: LINK

A megszállt terület első birodalmi protektora pontosabban birodalmi kormányzója Konstantin von Neurath lett. A későbbiekben Reinhard Heydrich (1942), Kurt Daulege (1942-43) és Wilhelm Frick (1943-45) igazgatták. Közülük Heydrich járt legrosszabbul, mert ellene 1942 május 27-én Angliában kiképzett cseh ellenállók hajtottak végre merényletet (1942 június 4-én halt bele sérüléseibe).

A második rész egy német bábállam lett Szlovákia néven, Jozef Tiso hitlerista politikus és (katolikus pap) vezetésével. A megszülető Szlovák Köztársaság csak névleges szuverenitással bírt, valójában Berlinből irányították. A feldarabolt Csehszlovákia további részeről alig több mint egy hónappal később az első bécsi döntés néven ismertté vált verdict hozott határozatot 1938 november 2-án Robbentrop és Ciano elnökletével. Ez alapján Magyarország 11 927 km2-t kapott Csehszlovákiából a hajdani magyar Felvidék egy részét. Kárpátaljáról későbbi döntést helyeztek kilátásba. (De ez is Magyarországhoz került 1939 március 15-én.) Egy kicsiny részt kapott Lengyolország is, melyet októberben csatoltak el (a lenti térképen kékkel jelölve).

A felosztással Csehszlovákia teljesen eltűnt a térképekről, mégpedig megalkuvó európai politikusok hibája miatt, akik engedték és legitimálták Adolf Hitler jogtalan terjeszkedéseit. Egy esztendővel később, Lengyelország német lerohanásakor sem léptek közbe, csupán hadat üzentek Hitlernek, aki így megkezde Európa országainak meghódítását Lengyelország után Dániát, Norvégiát, majd Hollandiát, Belgiumot és Franciaországot támadta meg. Később következett a Balkán, majd Afrikában Egyiptom végül a Szovjetunió. 

A világháború tehát feltartóztathatatlanul megkezdődött 1939/40-ben, de igazából Münchenben vette kezdetét, amikor egy telhetetlen és agresszív diktátor vérszemet kapott hódítási vágyaihoz. A demoráciáknak és a világ országainak nagy a felelőssége abban, hogy az újabb és újabb feltörekvő diktátorok ne fenyegethessék szomszédaikat (és a világot) terjeszkedő agressziójukkal.

Ajánlott posztok: Legsikeresebb hadjárataink, 1956 három megindító részlete, A Habsburgok története / III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /