Wiliam Strauss és Neil Howe 1991-ben megjelent Generációk című könyve emelte be a közbeszédbe annak idején azt a felosztást, mely kezdetben csak a vásárló szokásokra majd idővel a modernizációhoz való kapcsolatokra, a fiatalok társas viselkedésére, motivációira állapított meg kategóriákat, leginkább a digitális kultúrához való viszonyulás alapján. A fő rendezőelv a születés évszáma, mely szorosan befolyásolja ezt a bizonyos viszonyulást.

A kép forrása: koch.com.au

Az említett tipizálás alapján a legidősebb korcsoportot a „veteránoknak” nevezettek alkotják, akik 1945-ben vagy korábban születtek (vagyis 78 évnél idősebbek). Őket követik a „baby boomerek” vagyis az 1946 és 1964 között világra jöttek, a háború utáni első generáció tagjai (ma 59-77 évesek). Az „X" generációt” azok alkotják, akik 1965 és 1979 között születtek vagyis ma 44-58 évesek. Következnek a fiatalabb korosztályok először akik 1980 és 1994 között látták meg a napvilágot, ők az „Y generáció” tagjai (29-43 évesek) Végül a legifjabbak: a „Z generációba” tartozók 1995 és 2009 között születtek (ma 14-28 esztendősek) és a legújabb korosztály az úgynevezett „alfa generáció” fiataljai, akik 2010-ben vagy utána jöttek világra és még általános iskolások.

Minden említett generációnak megvan a maga sajátos kapcsolata a modern korral illetve annak vívmányaival. A veteránok helyzete a legnehezebb, mert tőlük áll legtávolabb az informatika világa, miközben szeretnének kapcsolatban maradni fiaikkal, lányaikkal, unokáikkal. Ehhez azonban tudniuk kellene használni az emaileket, sőt az okos telefonok illetve a közösségi média ismeretére szükségük volna.

A baby boomer generáció tagjai (a ma hatvanasok és hetvenesek) csak alig valamivel vannak közelebb az informatikához. Igazából az "X" generáció (40-es és 50-es korosztály) az első, amely szakdolgozatához, egyetem utáni továbbképzéseihez majd munkájához első körben használta a számítógépeket. Ők felnőtt fejjel kezdtek ennek a világnak a megismeréséhez, így másként tekintenek az újabb és újabb technikai találmányokra, programokra és kütyükre. Legtöbbjük számára mindez kötelező kihívás, melyet meg kell oldaniuk. Az "Y" generáció (a mai harmincasok) viszont már élvezettel használ minden újdonságot, ők egészen más hozzáállást tanúsítanak a digitális világhoz. Az "Y" korosztály már az egyetem alatt is használta a számítógépeket számukra természetes a mindennapokban az informatika jelentette kényelem.

A digitális kultúra első igazi függői azonban a "Z" generáció tagjai, akik 1995 után, jellemzően a 2000-es években születtek (legfiatalabbjai 2008-ban, 2009-ben) és ma középiskolások illetve huszonévesek. Ők már nem is tudnak létezni okos telefonok, laptopok, asztali számítógépek és egyéb kütyük nélkül. Számukra a közösségi média, a Facebook, Instagram, Twitter, TikTok, Snapchat, Spotify és a YouTube annyira a mindennapok része, hogy függővé váltak. Interneten vásárolnak, ott rendelnek pizzát, neten ismerkednek, szinte csak ott kommunikálnak, és sokan ott is dolgoznak. Telefonnal fizetnek mindenhol és kb mindent a világhálón intéznek. Persze minden generációban vannak kivételek, akadnak 80 évesek, akik számítógépes programokat írnak és 14 évesek, akiknek soha nem volt a kezében okos telefon, DE ők a ritka kivételek.

Végül itt a legújabb Alfa generáció, a 2010 után születettek, ma 13 alattiak (hetedikesnél kisebbek) akiknél egyelőre alig tudni, hogy mit okoz a digitális kultúra mindent elsöprő hatása. Ők már csak emoji jelekkel tudnak kommunikálni és gyakran nem is értjük, hogy mi mit jelent náluk.

Nagy kérdés: hová tart a világ, milyen lesz a jövő embere. Eltűnnek vajon a hagyományos viselkedési formák és kommunikációs csatornák?